Ideje, hogy a baloldal észrevegye a brexit hatalmas potenciálját

„Kezdjük azzal, hogy az Egyesült Királyságnak mély, strukturális gazdasági problémái vannak annak ellenére – és esetenként éppen amiatt –, hogy majdnem fél évszázadig az EU tagja volt. 1973 óta az ipar összezsugorodott, a külkereskedelmi mérleg folyamatosan negatív volt, és az észak–déli megosztottság is súlyosabbá vált. A munkaerő szabad áramlása csak megerősítette, amit sokszor lehet hallani a brit gazdaságról: hogy kevés a befektetés, és alacsony a termelékenység. A brexit azt jelenti, hogy azok a gazdák, akik leszüreteltetnék a gyümölcseiket, kénytelenek lesznek olyan dolgokat csinálni, amit a baloldal szeretne: magasabb béreket fizetni, vagy új gépekbe fektetni.

A gazdaságnak éppen az a része járt a legjobban az EU-tagsággal, aminek a legkisebb szüksége volt a segítségre: a londoni City. Az EU minden országa specializálódott: a németek csinálják a magas minőségű iparcikkeket, a franciák az ételt és az italt, a britek pedig a pénzt. Mégis, a bankok és más pénzintézetek 2016 óta vizionált tömeges exodusa nem valósult meg, mert London nem csak európai, hanem globális pénzügyi központ is. A City továbbra is él és virul.

Ha vannak problémák az Egyesült Királyság gazdaságával, akkor ugyanilyen egyértelmű, hogy az EU-nak is nagy gondjai vannak: lassú növekedés, magas munkanélküliségi mutatók, gyorsan öregedő lakosság. A közös valuta – amit Britannia szerencsére soha nem vezetett be – nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. Konvergencia helyett divergenciát hozott, és ahelyett, hogy közelebb kerültek volna az USA életszínvonalához, az eurózóna országai még inkább elmaradnak.

Akik az armageddont vizionálják az Egyesült Királyságnak, még mindig azt hiszik, hogy az EU ugyanaz, mint a német gazdasági csoda, a Wirtschaftswunder az 1960-as években. A valóság azonban eltér ettől. Olaszországban az életszívonal nem növekedett azóta, hogy húsz éve bevezették a közös valutát. Görögországnak el kellett fogadnia az ideológiailag motivált pénzügyi szigorúságot gazdasági segítségért cserébe. Az egységes piac négy alapszabadsága – az áruk, szolgáltatások, személyek és tőke szabad áramlása – valójában a neoliberalizmus négy alappillére.”