Minden jobboldali hisz az ember természetességében, a közösségek szerepében, dogmák helyett az életben, forradalom helyett a harmóniában. De ami a legfontosabb: kivétel nélkül minden jobboldali, azaz régi embernek szilárd a jövőképe. Ez a haza, a nemzet, a nyelv és a saját kultúra megőrzésén, továbbörökítésén nyugszik, amelyet új eredményekkel, fejlődéssel, építkezéssel adunk át a jövőnek, de úgy, hogy az egyén és a társadalom régi, kipróbált alapjai is szilárdan kitartsanak súlyos történelmi megpróbáltatások között is.
Ezzel szemben a baloldalinak nincs, nem létezik a valóság alapján berendezett jövőképe. Egyetlen baloldali – beleértve a legokosabbakat és legostobábbakat egyaránt – sem követ mást, mint különféle utópiákat, amennyiben a jövőre gondol. A baloldali számára a társadalmi forradalom, az erőszakos változtatás kényszere jóval erősebb, mint a következmények kiszámítása.”