Máig nem érti az elit, hogy a társadalomtól csakis az azzal való bánásmódjának mérgező gyümölcseit kaphatja vissza.
„Még húsz évvel az első magyarországi valóságshow bemutatása után is meg tudok döbbenni az értelmiség közönyén és fölényes magabiztosságán, mellyel kitartóan nem vesz tudomást arról a társadalmi mértékű mentális szennyezésről, amellyel ezek az alávaló műsorok a hazai otthonokat sújtják. A kereskedelmi televíziók tartalmainak plázasterilségű hamissága és a bulvár kultúrát elzüllesztő térfoglalása vállrándítások közepette, általános közönytől övezve mérgezi két évtizede a mindennapokat. Máig nem érti az elit, hogy a társadalomtól csakis az azzal való bánásmódjának mérgező gyümölcseit kaphatja vissza. Jobbat nem is érdemel – legfeljebb egy vállrándítást. Ha ketrecbe zárt állatokként, értelmetlen és erkölcstelen féllényekként kezelik a társadalmat, annak következménye előbb-utóbb elkerülhetetlenül felüti a fejét a mindennapokban: a kultúrában, a politikában, a munkahelyeken, a családokban és az iskolákban.
Ugyan ki csodálkozik azon, hogy az RTL új Való Világ-szériája az eddig érvényesített, mégoly szerény kulturális referenciától is messze elmarad: a legsuttyóbb homofóbia, a szexuális zaklatás, a párkapcsolati erőszak, a női szereplők bántalmazása és betörése Puskás Peti, Nádai Anikó, Gáspár Győző és Dancsó Péter celebrálásában főműsoridős szórakoztatásként nyert polgárjogot. S lám: a genderemlékezet óta rendkívül érzékeny politikusok és újságírók, akik a miniszterelnök asszonyságozásából országos botrányt csaptak, valahogy nem kezdtek kampányba a női méltóság védelmében.
Nőjogi szervezetek, amelyek Marton Lászlót a sírgödörbe rugdalták húsz évvel ezelőtti primitív szexuális ajánlattétele miatt, most diszkréten kussolnak, pedig épp Sárosdi Lilla sérelmének százszorosa zajlik a képernyőkön – a különbség mindössze az, hogy az áldozatok mindegyike alacsony sorban nevelkedett, kiszolgáltatott prolilány, nem pedig egy híres rendező befolyásos, gazdag, fehér felesége. Azok a női jogokat védelmező aktivisták, akik az interszekcionális feminizmus valamennyi nagyon fontos kérdésében magabiztosan tematizálnak, akik magasabb béreket, több igazgatósági és felügyelőbizottsági pozíciót követelnek a köreikben szocializált, kiváltságos női felsővezetőknek, akik az isztambuli egyezmény szellemében ideológiai csatát vívnak a vak komondorokat nőkre szabadító, homofóbiás Fidesszel, ezúttal valahogy nem veszik észre azt a közgyalázatot, ami három magyar közül kettő szemét épp kiveri.
Amint a zaklatás és a bántalmazás a nagyszerű, európaiságnak mértéket adó RTL kínálatában zajlik, a női méltóság részvényárfolyama az utca kövébe csapódik. Eszenyi Enikő és Kabát Péter mosdatása után még hallatszott némi felháborodás – ezúttal semmi. A feminista hölgyek és urak bizonyára túlságosan is szerették az RTL szivárványkampányát arról, hogy „a család az család”, s azt is mérlegelték, hogy ma már az RTL az egyetlen országos jelentőségű ellenzéki médiaszolgáltató. Most a hallgatás a törvény.
E helyzetben akadt egyetlen nőjogi aktivista – az utóbbi években egyre inkább radikalizálódó Mérő Vera –, aki képes volt szembeszállni a befolyásos genderpapnők gyalázatos némaságával: személyében a magyar nyilvánosság azt az elkötelezett, erős és autonóm nőt láthatta, aki nem hajlandó politikai számítás alá rendelni a véleményét. Bár az RTL felelősségét csak nagyon óvatosan érintette, Mérő Vera félreérthetetlenül kiénekelt a kánonból – kiállt a ketrecbe zárt állatokként tartott, fenyített és megkukkolt nők méltósága mellett, s egyebek közt szóvá tette azt a nemi aktust, amely Svédországban és Dániában nem szórakozást, hanem szabadságvesztést okozna. Amit én hiába próbáltam, azt Mérő Vera megtette: felrázta az értelmiségi közvéleményt, állásfoglalásra késztette a feminizmus komolyan vételében megrekedt balliberális sajtót, és nyomás alá helyezte a tévécsatorna szerkesztőit. Tagadhatatlan, hogy az RTL felelősségére nem mutatott rá kellő erővel, hisz VV Renátót felelőssé tenni a Való Világért nagyjából annyira igazságos, mint az urániumot hibáztatni Hirosimáért – e helyzetben mégis ki kell jelenteni, hogy itt és most Mérő Vera az, aki megmentette a feministák becsületét.
A villa két legaljadékabb lakójával, VV Renátóval és VV Danival nagyon nagy baj van: a nőkhöz fűződő viszonyuk patológiás, valamennyi interakciójukból agresszivitás és a roncsársadalom kultúranélkülisége árad. A felelősséget azonban nem ők, hanem azok az RTL-es döntéshozók viselik, akik őket képernyőre engedték, s akik a napról napra zajló bántalmazássorozat egyetlen pillanatában sem avatkoztak közbe. Súlyosbító körülmény, hogy a női méltóság nyilvános meggyalázását pénzügyi haszonszerzésre használják, s abból menőséget, kulturális normát és viselkedésmintát gyártanak. Mi sem jellemzőbb a műsor készítőinek szociopátiás működésére, mint az, hogy miután mindezt elkövették, és a Mérő Vera által elindított felháborodáscunamival szembesülnek, szolid elhatárolódást diktálnak a műsorvezetők szájába, majd hogy az általuk gyártott gyalázatot „jóvátegyék”, patkányokat dobáltatnak VV Renátóra. Íme a következmény – így jár mindenki, aki nőt aláz meg az RTL képenyőjén: egy rekesznyi vízben patkányok közé vetik. Így kell egy gazemberséget egy újabbal tetézni: egy agresszív férfit garázdálkodni hagytak a tévéképernyőn, úgyhogy most emberekre patkányokat dobálnak – így már nyilván minden rendben van.
Ennek a botránynak egyetlen elfogadható lezárása képzelhető el: a műsor azonnali levétele a képernyőről, és a résztvevők beiratása mentálhigiénés szakemberekhez a tévécsatorna költségén. Volt már valóságshow-hős, aki börtönbe került; volt, aki pszichiátriára; volt, aki prostituált lett; és volt, akit meggyilkoltak. Ezeken a kölykökön talán még lehet segíteni – nem kéne még mélyebbre lökni őket! Az emberi lényhez méltóság tartozik: élete nem kilesni való.”