Akik a ceruza végét fogják

„Kevesen mutatnának rá a brüsszeli bürokrácia szerepére.

De jó lenne, ha nem lenne igazuk! Ha a biztosok irányítanának, és nem azok, akik kidolgozzák az előterjesztéseket. Az egyik – még a rendszerváltás előtt jelentős posztra jutott – köztisztviselő mondta nekem: az a döntő, hogy ki fogja a ceruzát. Ki az első megfogalmazója egy előterjesztésnek. Kik is fogják manapság Brüsszelben a ceruzát? Zömmel a nyugati, főleg az alapító államokból származó eurokraták.

A European Democracy Consulting egy minap megjelent tanulmánya kifogásolja, hogy az unió intézményeiben a vezető beosztások nagyon egyenlőtlenül vannak elosztva. Ezt már 2004-ben, új európai parlamenti képviselőként nehezményeztük. Azt felelték, hogy a bővítés miatt nem mondhatnak fel bevált embereknek. Ez méltánytalan és nagyon drága, fejtegették, mert hatalmas végkielégítésre lennének jogosultak. Ez igaz, de épp ez a baj: bebetonozott állásokról van szó, ami nem ösztönöz jó munkára. A másik érv az volt, hogy nincsenek az európai joganyagot jól ismerő jelöltjeink. Átlátszó védekezés: hogyan állták meg akkor a helyüket régiónk képviselői, biztosai, számvevői, bírói?

A nagy béketábor részeként eltöltött évtizedek után a közép-európaiak különösen érzékenyek, ha másodrendűként kezelik őket. Márpedig az adatok épp erre utalnak. Az említett tanulmány önkényesen nyugati, déli, skandináv, keleti és közép-európai régiókba osztotta a 28 tagállamot. Kiderült, hogy a nyugat- és dél-európaiak, valamint a skandinávok szám­arányukhoz képest jóval többször nyerik el a jó állásokat, Kelet- és Közép-Európa jelentősen le van maradva. Az állásoknak nemcsak a számát, hanem a súlyát, azaz az európai folyamatokra való ráhatását is tekintetbe kell venni. A legbefolyásosabbak a Bizottságnál és a Tanácsnál lévők, ezekből közép-európai nem részesült. A legkisebb súlya az ügynökségi állásnak van. A nyugat-európai vezetők közül 35 százalékban kerültek ide emberek, a közép-európaiaknál 83 százalékban. A minket érintő két régió lényegében ki van semmizve.”