A kereszténység kicsavarásának esszenciája

Keresztény szempontból Makovecz Imre adott víziója egy istenkereső ember önkifejezésének lenyomata. Nem lenne erkölcsileg jó reakció a személy feletti ítélkezés – mindannyian keresők vagyunk. Imre testvérünk bátor kereső volt, a maga módján vallásos személyiség, aki nem félt határokat feszegetni, nagyot álmodni. A határok, korlátok azonban nem véletlenül léteznek: segítenek, hogy a dolgok azok maradjanak, amik, ne mossuk össze az egybe nem tartozó egységeket, legyen szó szomszédos országokról, útról és tévútról, hitbeli tanokról és tévtanokról. Nem kell félni kimondani, hogy a katolikus teológia szerint ez a koncepció nem fér be a templomépületek keretei közé. Ráadásul szükség sincs rá ott, ahová a terv készült, templomként semmiképp.

Akkor mégis miért került most elő a megvalósulás közeledését hirdető információ? Nyilvánvalóan azért, mert valakik szeretnék, hogy ez a terv igenis megvalósuljon. A körülmények alapján ezek a valakik is könnyen beazonosíthatók: azok, akik a „nemes cél” érdekében tömegek, köztük keresztény hívek manipulálásától sem riadnak vissza, akik előszeretettel alkalmazzák a keresztény címkét úton és útfélen, mintha az valami vudu eszköz lenne, ami »megvéd a gonosztól«, mintha szentté lehetne kommunikálni általa minden e világi bírvágyat. Mindeközben magunk előtt látjuk – mert az idő igaz, és eldönti, ami nem az – az álszentség lelepleződését, a szívbéli és szájkereszténység különbözőségét.

Ha Makovecz Imre terve az eredeti szándék szerint megvalósulna, az a kereszténység hazánkban már most is zajló megerőszakolásának az esszenciája lenne. Aki valóban tiszteli a művész életművét, jól teszi, ha az általa középpontba állítani vágyott Szent Mihály segítségét kéri. Az arkangyal szívesen segít megküzdeni a gonosz erőkkel, akár a szívünkben fogant kísértések legyőzésében is társunkká szegődik.

Minden alkotóművész örökségét akkor tiszteli méltón az utókor, ha helyén kezeli a műveket. Az eredeti elképzelésből kiindulva csak olyan lényegi módosítások által lehetne bárhol katolikus templomot kialakítani, amelyek gyakorlatilag kivennék azt, amit Makovecz Imre belerakott. Az eredeti szándék nem találkozik a lényeggel.”