Válasz Manfred Webernek - Szamizdat Nro.5.

„Manfred Weber a németországi nyilvánosságban tévútnak minősítette Magyarország politikáját. Ez a politika tíz éve irányítja Magyarországot. A COVID kezdetéig 12 százalékos munkanélküliséget 4 százalék alá, az államadósságot 84 százalékról 66 százalék alá csökkentettük, a minimálbért több mint kétszeresére emeltük, az átlagbért pedig közel megdupláztuk, miközben a háztartások pénzügyi vagyona közel háromszorosára nőtt. A GDP 2014 óta 2-3 százalékkal gyorsabban nő, mint az európai átlag, és mi költjük arányosan a legtöbb pénzt egész Európában családtámogatásra, kultúrára és sportra, a magyar gyerekek számára bölcsődét, óvodát és ingyenes iskolai étkezést és tankönyveket biztosítunk.    

Ez lenne a tévút?    

Közismert tény, hogy Manfred Weber neheztel Magyarországra. Bennünket okol, amiért nem teljesültek az Európai Bizottság elnöki székét megcélzó ambíciói. Ez igaz. De megengedett-e egy európai pártcsalád vezetője számára, hogy tisztánlátását így eltorzítsa a személyes indulat, sőt gyűlölet? Még ha emberileg érthető is, nem helyes. Mi azt várjuk a vezetőinktől, hogy erősítsék a pártcsaládunkat, növeljék súlyát és befolyását, hogy együtt erősebbek legyünk, mint szimpla matematikai összeadással lennénk.    

Manfred Weber csatlakozott a baloldali elitklubhoz, ahol egy képtelen európai politikai geometria a divat. Eszerint a jobboldalnak csak széle van, ezért már létezése önmagában folyamatos veszélyt jelent: fasizmust, nácizmust, nacionalizmust, antiszemitizmust és homofóbiát. A baloldalnak viszont csak közepe van, ezért innen nem fenyegetheti veszély a néppárti eszményeket, se a szabadságot, se a demokráciát, se a piacgazdaságot. Ezért Weberék jobbra zárnak. Először az EPP-ből, aztán az unióból is kiebrudalták a briteket, a PiS vezette konzervatív frakció nem lehet partner, és a Fidesz-féle gyanús kereszténykonzervatívoktól is jobb megszabadulni.    

A kapukat balra kell kitárni. Jöjjenek a szociáldemokraták, aztán a baloldali liberálisok, hamarosan a zöldek, és ki tudja, hol a vége. Hiába, a lejtőn nincs megállás. A brüsszelieknek is meg kell érteniük, hogy Közép-Európában Marx, Lenin és a kommunizmus iránt érzett megvetésünk nem kisebb, mint amit a nácik és a nemzetiszocializmus iránt érzünk. Brüsszeli hivatalra vágyó politikusoknak meg kell érteniük, hogy Közép-Európa sohasem fogja feladni se a keresztyén értékrendjét, se a nemzet kultúráját, se a hagyományos és számunkra egyetlen családmodellbe vetett meggyőződését.

A brüsszeli vezetői poszt iránt vágyakozóknak meg kell érteniük, hogy a cél nem Európa kulturális, liberális homogenizálása, hanem a szabad nemzetek szövetségének építése. Egy brüsszeli pozícióra jelentkező politikus útja sohasem könnyű, ha német.    Egy brüsszeli vezető szerepet ambicionáló politikus ezt sohasem felejtheti el. Rosszul teszi, ha a kulturális és történeti különbségek elfogadása helyett migránsokat akar ránk erőltetni, szankciókkal, pénzelvonással, kiéheztetéssel és egyéb válogatott tortúrákkal fenyegetőzik. Rosszul teszi, ha a nemzeti szuverenitás létét is tagadja, ahogy Weber teszi. Rosszul teszi, ha - mint Weber javasolja - az Európai Parlamentet a nemzeti parlamentek fölé akarja helyezni, és az Európai Unió Alapszerződésben biztosított egyhangú döntések helyett a jövőt a többségi döntéshozatalban, vagyis a kisebb országok elnyomásában látja. Nem könnyű, de át lehet menni azon a bizonyos tű fokán. Állítólag mindenkinek sikerülhet.”