Tizenkettedik pont: unio

„Mindig csodálkozom, hogy a magyar lakosság milyen jelentős többsége híve kitartóan, az összes turbulenciákkal együtt is az európai uniónak. Ez a tény újra és újra megerősít abban, hogy országom népe képes bölcsen dönteni. Az Európai Unió ugyanis nagyszerű dolog. Anyagi értelemben is az, de messze nem ez a legfontosabb, a magyar gazdaság eléggé megerősödött ahhoz, hogy a felzárkózási támogatások nélkül is fejlődjék.

Zárójel: a nyugat valóban jól jár velünk, legalább annyi profitot kivisznek innen, mint amennyi támogatást adnak. Csakhogy a profitot akkor is kivinnék, ha nem volna támogatás. Zárójel bezárva.

Az unió – és itt jön a lényeg –, ahogy az alapítók elgondolták, ahogy mi elgondoltuk, amikor beléptünk, földrészünk történelmének egyik legnagyszerűbb vállalkozása.

Ebben a vállalkozásban benne kell maradni. Még a britek is rosszul jártak vele, hogy kiszálltak, pedig mögöttük egy egész világbirodalom áll. Nekünk az unióban a helyünk, aki mást mond, kárt okoz nekünk.

Benne kell maradnunk, és belülről meg kell küzdenünk azokkal, akik erővel meg akarják változtatni, bürokratikus szuperállammá akarják formálni a nemzeteknek ezt a nagyszerű szövetségét.

Ezt a küzdelmet meg lehet nyerni. Úgyhogy, ideidézve a ’48-as tizenkét pontot: unio. Arra van előre.”