A Fidesz felfalja saját gyermekeit

„A Fidesz urai, köztük Szájer József, felépítettek egy világot, amiben ők maguk sem tudnak élni. Kialakítottak egy mérgező kultúrát, a szégyen kultúráját, amiben senki nem lehet önmaga.

Az övéiért küzdő apa, az otthon melegét biztosító édesanya, a szófogadó gyerek, a hazáját hősi alázattal szolgáló államférfi –  egy önmegsemmisítő ideológia toposzai. Rosszul megírt szerepek, elnagyolt karikatúrák, amiket a valóság a maga végtelen sok árnyalatával folyton felülír. Az ideológia világában – ahol Bayer Zsoltok tanítanak erkölcsre, családi hűségre és egyenes gerincre – a hazugság alapvető elvárás. Az életen át tartó, masszív hazugság, amit már majdnem elhiszel, csak néha ráébredsz, hogy úristen, az ott az emelvényen, az ott a tévéstúdióban nem én voltam, hanem egy szerep.

Félreértés ne essék, nem mentegetni akarom Szájer Józsefet. Bűne nagy. És nagy a büntetése is. Szájer a Fidesz aktív tagjaként hozzájárult Európa legerkölcstelenebb politikai rendszerének a kiépítéshez. Borzalmas belegondolni, hogy ő  maga is »vörösvonalazott«, követve a főnöke homofóbiáját. És most, tragikomikus módon, ennek a rendszernek lett az áldozata.

Igen, a Fidesz – a keresztény értékrend nevében – felfalja saját gyermekeit.

S miközben döcögve nevetgélünk a sztorin, azért azt is vegyük észbe, hogy ez nemcsak rólunk, Európáról és a Fideszről, hanem egy emberi élet összeomlásáról szól. A meghasonlásról, az igazodási kényszerből való önhazugságról, és az előbb-utóbb szükségszerűen bekövetkező bukásról. »Nincsen olyan rejtett dolog, ami ki ne tudódnék – mondta Jézus –, (…) és amit most egymás fülébe sugdostok, egyszer majd a háztetőkről fogják hirdetni.«

Fogalmam sincs, hogy hány homoszexuális van a Fideszben. Nem is érdekel, undorító dolog lenne számolgatni. Bizonyára annyian vannak, mint másutt, csak rejtőzködve, és a Szájer-ügy után még nagyobb szégyenben és félelemben.”