„Nem tudom, mennyit gondolkodik egy átlag magyar újságolvasó az európai életforma megtestesüléséről, de abban biztos vagyok, hogy az e tárgyban szorgoskodó uniós biztos, Margaritísz Szkínász velős meghatározása csak keveseknek pattanna elő az agyából. Szerinte ugyanis nem más tesz bennünket európaivá, mint a befogadás.
Vagyis nem európai az, aki nem lelkendezik ujjongva a kontinensünket elözönlő azon embertömeg láttán, amelynek jelentős részéről azt sem tudjuk, kicsoda, honnan jött, hány éves és mit akar. Utóbbiról persze vannak sejtéseink, pár éve néhányan bele is mondták a bekapcsolva felejtett kamerákba, hogy a pénzünket akarják. Mára azonban szerénynek tűnik ez a leegyszerűsített megfogalmazása a migránsálomnak.
Az igazi európai ugyanis, akinek a befogadás a létformája, a lehető legkorábban önálló otthont is biztosít minden ismeretlennek. S ha már van lakása neki, ebből kifolyólag lakcíme, akkor egyértelmű, hogy választójogot is kapnia kell, különben még másodrendűnek érezné magát. Ezt tanítja nekünk Ylva Johansson uniós belügyekért felelős biztos. Jegyezzük meg e két nevet: Szkínász és Johansson. A jövő hírnökei ők, az új európaiság letéteményesei. Milyen kár, hogy mire az általuk készített migrációs akcióterv a megvalósulás végső szakaszába ér, ők már nem lesznek. Mert Európa sem lesz, legfeljebb földrajzi névként szerepel majd leírásokban egy nagyobb darab szárazföldre értve.”