Nagy-Britannia Brexit általi „globálissá erjesztése” problémás gondolatnak minősült

„A befelé forduló hazai nyomás egyre növekszik. A választások elmozdították a toryk abszolút túlsúlyát a globalizáció győztesei által dominált régiókból a vesztesekébe. A járvány miatt sok tory megkérdőjelezi ugyanakkor a szabadpiaci ortodoxiák jelentőségét egy olyan világban, melyben az ellátási láncok kiszolgáltatottak, a protekcionizmus pedig egyre csak terjed. Rámutatnak arra, hogy Németország arra használta fel nemzeti képességét, hogy vizsgálatokat végezzen el és védőeszközöket gyártson. A düh a »reshoringra«, a »hazai rezilienciára« és a »stratégiai iparra« irányul. Johnson úr a »nemzeti önellátásra« való áttérésről beszélt, amely lépésenként változtatja meg Nagy-Britannia gyógyszerrendszerét, az oltások és az orvosi berendezések gyártásának képességét.

Nagy-Britannia Brexit általi »globálissá erjesztése« mindig is egy problémás gondolatnak minősült. Ez azon állt vagy bukott, hogy egyszerre két nehéz trükköt is sikeresen végrehajt a kormány: egyrészről megszelídítik a protekcionista Brexit-párti erőket és teret adnak a versengő nagyhatalmaknak anélkül, hogy bármelyik mellett is elköteleződnének. A járvány ezt szinte teljesen ellehetetlenítette. A Kína-ellenes hangulat folyamatosan növekszik, főleg Amerikában. A nemzetállamok visszatértek alapvető funkciójukhoz: hogy először megvédjék saját állampolgáraikat és megszilárdítsák kapcsolataikat szomszédaikkal. A britek hamarosan felfedezik, hogy a viktoriánus korban ünnepelt »pompás elszigeteltség« nem igazán dicsőséges, amennyiben a magányt nem a hatalom eszközeként választják, hanem a világ közömbössége kényszeríti rájuk.”