„Vannak, akik már nyáron számolgatják a hónapokat, heteket: mennyit kell még várni karácsonyig? Majd ahogy elmúlt a nyár s már benne vagyunk az őszben, szinte mindenki érzi: hamarosan itt a karácsony. Majd november közepén már hirdetéseket is lehet olvasni, látni, hallani: jön a karácsony, most lehet kedvezményesen vásárolni, most érdemes, tessék sietni, ne késsen le senki.Az adventről már kevesebb szó esik. Az igazi várakozás mintha kiveszett volna a világból. Gyújtanak ugyan gyertyát az adventi koszorún, falvak, városok terein karácsonyfát állítanak, utak, utcák fölött fényfüzérek lógnak, csomagokkal tolakodnak az emberek autóbuszon, villamoson, alig férnek el egymás mellett a járdán a szembe jövők. Mintha felbolydulna a világ, mintha most kellene megtenni mindent, vagy talán pótolni, amit eddig elmulasztottunk.
Mikor is van karácsony? És miért is van karácsony?
Nem volna szabad viták témájává tenni ezt az ünnepet. Karácsony keresztény ünnep. Nem azzal becsüljük meg a másként gondolkodókat, hogy feladjuk önmagunkat, hanem azzal, hogy tisztelettel nézünk rájuk – és ragaszkodunk hagyományainkhoz. Lehetne karácsony máskor is. Mert ez az ünnep arról szól, hogy a Betlehemben született Jézusban megjelenik közöttünk a végtelen szeretet. A tényről van szó, nem a naptári napról.És mindig, mindenütt, ahol jelen van a szeretet, karácsony van. Karácsony van a találkozásokban, az egymásra mosolygó tekintetekben, karácsony van mindig, amikor megpróbáljuk felkarolni az elesettet, gyámolítani a gyöngét, vigasztalni a szomorkodót.Kellenek az ünnepek. Nem azért, hogy bevásárlással készüljünk rá. Nem a nagytakarítások miatt. Kellenek az ünnepek, hogy tudjunk vágyakozni, hogy tudjunk várni, hogy tudjunk örülni a találkozásoknak.Egy dalszövegben ezt hallom: »A szeretetnél nincs nagyobb erő,Ez minden évben egyszer érthető,Ha ez az igazság,Legyen hát világosság,Mért nem, ó, miért nem,én csak azt nem értem,Mért nincs minden áldott nap karácsony?«
Jézus megszületett. Értünk. Most már csak rajtunk múlik…”