Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Mindez a hazugság, az erőszak rendszerének édes, keserű csődje. Lassan vége. Kárörömnek nincs helye. Túl nagy a kár.
„Már nem arról szól a történet, hogy tudnak-e kormányozni. Mert nem tudnak. Covid, egészségügy, oktatás, szociális drámák sokasága mutatja, hogy alkalmatlanok.
De amit most látunk, az több ennél. Az őrület, a hazugság, a tisztességtelenség szürke szmogja eddig bennünket fojtogatott miattuk, most őket fojtja meg. Micsoda ellentmondás! Látva légszomjukat, vergődésüket, mi szabadabban lélegzünk, csillapodik a nyomás mellkasunkon. Ami az elmúlt hetekben történt, az nem kormányzási hiba. Az teljes morális, politikai megroppanás.
Nincs több erős barát. Vesszőfutás van. Öngyilkos vétófenyegetés, menthetetlen szövegek az európai gázkamráról, idióta gestapós primitívség, Adventet tépázó esőcsatornás menekülés. De mindez együtt a hazugság, az erőszak rendszerének édes, keserű csődje. Lassan vége. Kárörömnek nincs helye. Túl nagy a kár. Iszonyatos romokon kell majd újraépíteni hazánkat.
Egy dolgunk maradt. Készülni. Nem a győzelemre önmagában. Kormányozni ezt a többre érdemes országot. Hazánkat. Magyarországot. Méltósággal hölgyeim és uraim! Felelősen, felkészülten.
Ez az egyetlen érvényes mércéje hazafiságunknak.”