Korunk Puskás Öcsije

„Az előző európai választáson csúfos vereséget szenvedett Orbánnak az az elképzelése, hogy az egész Uniót a maga képére formálja. Még a Néppártot sem sikerült jobbra tolnia, egykori barátai inkább fognak össze a baloldallal és a zöldekkel, csak vele ne kelljen. Európa nagyobb, erősebb és gazdagabb része nem kér belőle és diktatúrára hajazó rezsimjéből. Az ottani polgárok, legyenek »fukar« északiak vagy »pénzszóró« déliek, ragaszkodnak az olyan ódivatú dolgokhoz, mint a sajtószabadság és a parlamenti váltógazdálkodás. Ezek ugyanis beváltak. Az erőviszonyok, a mostani csata megítélésétől függetlenül, nem az ő javára változnak – bár az kétségtelen, hogy aki időt nyer, életet nyer.

Erős túlzás, amit Tölgyessy Péter állított a minap, miszerint »Orbán világméretű politikussá nőtte ki magát, a nemzetközi jelentősége csak Puskás Öcsiéhez fogható. A világ műveltebb részén mindenki ismeri a nevét, és ez kevés magyarral fordult elő«. Egyrészt nem kevés magyarral fordult elő, Pulitzertől Bartókon át Sorosig sok magyar nevét ismeri a világ. Másrészt nem mindegy, hogy kit miért ismernek. Franco, Mussolini, Hitler – és hogy elkerüljük a fasisztázás vádját, tegyük ide gyorsan Sztálint meg Maót – szintén elég nagy hatást gyakorolt a történelemre, de attól még senki sem hasonlítja őket Jesse Owenshez vagy Peléhez. (Puskás Öcsi »nemzetközi jelentőségéről« amúgy sokat elmond, hogyan zajlott az ő temetése és hogyan Diego Maradonáé.)

Európa lassan, de biztosan túljut a válságon és majd Orbánon is. Lám, most is megkapta, amit akart. A többi inkább nekünk, magyaroknak sürgős.”