A sétány nem viselheti Horn Gyula nevét
Míg a Turul nemzetünk egyik ősi, szakrális jelképe, addig a Horn szobor vagy a Tanácsköztársaság emlékmű magyar nemzetünk ellenségeit szimbolizálja.
Amikor Horn bizalmasa, az olajügyes Kelemen irányította az egyetlen jobboldali napilapot.
„Szamizdat, mint a Kádár-rendszerben? – ezzel a címmel jelent meg a Pest Megyei Hírlapban a Törökkoppányban összehívott tanácskozásról készült cikk 1994. szeptember 5-én. A Magyar Újságírók Közössége (MÚK) által összehívott országos konferencián a több, mint száz újságíró-küldött között ott volt Boross Péter volt miniszterelnök és Für Lajos ex-honvédelmi miniszter, az MDF akkori elnöke és Benedek István orvosprofesszor, a MÚK tiszteletbeli elnöke. Egy pillanatra úgy éreztük, hogy ez a közösség erőt ad a nemzet fennmaradásáért folytatott további küzdelemhez. De a MÚK több, mint ezer újságíró tagjának a realitásokkal is számolni kellett.Kósa Csaba, a MÚK elnöke azt mondta, hogy a magyar sajtó berkeiben és amúgy is perzselt rétjein olyan forgószél sepert végig, aminőt legutóbb 1948-ban és 1957-ben értek meg az újságíró elődök. Az MSZP–SZDSZ választási győzelemmel újságírói életműveket és kiteljesedő, ígéretes pályafutásokat beretvált le ez az 1994-es nyári vihar, lakhatatlanná és megközelíthetetlenné téve számukra a pályát.
A Somogy megyei Törökkoppányban ezen az őszi indiánnyárban jó volt együtt lenni. Jó volt hallgatni Horváth Gyula és Szabó Gyula színészektől Ady Endre Intés az őrzőkhöz című versét, Tóth Árpád, József Attila műveit. Jó volt beszélgetni Kispista István régi rádióssal, aki szerint ezen a tanácskozáson nem a sajtószabadságról kellett beszélni, hanem a sajtólehetőségről. Érdekes volt figyelni Várkonyi Balázst, aki úgy vélekedett, hogy ami az elektronikus médiában történt, az merényletek sorozata a magyarság ellen. Felemelő volt Liebmann Katalin bizakodása, hogy most a fiataloknak újra kell bizonyítaniuk az alkalmasságukat. A politika sem hagyott akkor cserben bennünket. Boross Péter volt miniszterelnök előadásában hangsúlyozta, hogy minél előbb konzervatív, nemzeti szellemű országos napilapot kell létrehozni. Ezen túl beszélt arról, hogy a mesterség, a hivatás jussán vissza kell kerülniük a félreállított pályatársaknak a szakmába. (Ezt tudjuk – visszatekintve az elrepült 26 évre –, hogy nem mindenkinek sikerült.)”