December 1.: a befejezetlen Nagy-Románia ünnepe

„Térségünkben van egy ország, ahol a lakosság túlnyomó többsége úgy gondolja, hogy határai rendkívül igazságtalanok: egy szomszédos ország területe egészében, több másiké pedig részben országához tartozik. Ráadásul az irredenta mozgalom nem reménytelen, folytonos, erőteljes és a politikai élet jelentős része által teljes mértékben támogatott. Aki most Magyarországra tippelne: téved. Ugyan sok magyar gondolja, hogy egyes szomszédos országok történelmileg magyar területének hozzánk kellene tartoznia, de az elmúlt tíz évben mért román számokat (68–86 százalék) legfeljebb csak megközelítjük. 

Basarabia e România

December 1. nemcsak az Erdély megszerzése feletti öröm, hanem az 1918-ban megszerzett, de a második világháború után elvesztett többi terület iránti sóvárgás napja is keleti szomszédunknál. 2020-ban a NATO- és az EU-tagállamok közül tehát vélhetően Románia a leginkább revizionista ország. A legnagyobb különbség Magyarország és Románia között azonban nem a társadalmi véleményekben, hanem a politika hozzáállásában és a reális lehetőségben van.

A román politikai élet jelentős része nyíltan vagy visszafogottabban, de támogatja Besszarábia, gyakorlatban a mai Moldovai Köztársaság és Románia »egyesülését«, függetlenül attól, hogy ennek mekkora gazdasági költségei vagy politikai kockázatai lennének. A moldovai lakosság nagyjából harmada ma már román állampolgár, évtizedek óta áramlik a pénz Bukarestből Chisianuba, a román titkosszolgálatok aktivitása pedig rendkívül jelentős. A vágy realitását pedig jelentősen növeli az, hogy a román cél legalább részleges viszonzásra talál Moldovában, elsősorban azon politikai erők részéről, amelyek az »Európa-párti« címkét viselik. 

Itt érdemes egy nagyon súlyos félreértést helyre tenni – és ez Romániára és Moldovára (de Ukrajnára is) egyaránt igaz. Végtelenül leegyszerűsíti a helyzetet, aki az »Európa-párti« vagy »oroszbarát« címkékkel operál, vagy aki a román politikai élet erős NATO- és EU-pártiságában értékválasztást és nem érdeket lát. Ezen olvasat szerint az »oroszbarátok« a vastag szemöldökű vidéki vesztesek, akiket a szovjet nosztalgiából élő autoriter kiskirályok és végtelenül korrupt, Moszkva zsebében lévő politikai vezetők a mindent átható orosz propaganda segítségével megvezetnek és eltérítenek az egy igaz európai útról.

A másik oldalon fénylő tekintetű fiatalok vannak, EU-s zászlókkal és csupa jó szándékkal, akiket az orosz propagandát követő vesztesek által támogatott oroszpárti politikusok ugyan időnként megszorítanak, de a történelmet nem lehet megállítani, és végül a győzelem Európáé lesz.”