„Ez mindenekelőtt az egykori NDK-s tartományokban bukkan a felszínre. A berlini pártközpont utasítására fittyet hányva idén februárban Thüringiában a helyi CDU az AfD-vel fogott össze a tartományi miniszterelnök megválasztásakor. Ezekben a napokban pedig Szász-Anhalt tartományban zajlik a két párt összejátszása. Ez ráadásul messze nem új fejlemény a tartományban: 2019 nyarán a CDU frakció két helyettes vezetője, Ulrich Thomas és Lars-Jörn Zimmer egy »feljegyzésben« szólítottak föl koalíció kötésre az AfD-vel.
Valóban, a CDU elborzadva figyeli, hogy 31 évvel az újraegyesítés után is két eltérő világképű és értékrendű populáció él egymás mellett az egykori NSZK és NDK területén. Egy tavalyi felmérés szerint miközben a nyugati tartományokban a klímaváltozást, a keleti tartományokban a migrációt tartják a legtöbben az ország előtt álló legfontosabb kihívásnak. A kelet-németek az átmenet évtizedei után egyre kevésbé érzik magukat »németnek« és egyre inkább »kelet-németnek«. A magát győztesnek és felsőbbrendűnek érző NSzK elsöpörte az NDK-s múltat, és az ott élők azóta is folyamatos lenézéssel szembesülnek.
Ebből aztán megszületett egy újabb politikai megosztottság – sőt egyre szélesedő szakadék –, amely hozzájárult a volt NDK polgárainak erős jobbratolódásához, a harag egyre leplezetlenebb nyilvánosságra hozásához és a hétköznapi rasszizmushoz – amelyek fortyogó elegye adja mára a kelet-német identitást. A volt NSZK területén pedig eközben maradt az érdektelenség és a lenézés.”