Az ördög a részletekben lakik, de sajnos úgy tűnik, hogy Európa enged a zsarolásnak.
„Ha az EU elfogadja a most kiszivárgott egyezséget Orbánnal, az nem kompromisszum, hanem meghajlás, sőt lefekvés a magyar miniszterelnök előtt. Amit eddig tudunk, aszerint minimum további két évig szabadon lophatja az EU pénzét és finanszírozhatja belőle az EU-t szétverni szándékozó autokrata politikát. Ezt a korrupcióellenes világnapon is elmondtam a TI konferenciáján.
Mivel azt esetleg kifinomult diplomaták is hallgathatták, nem tettem hozzá: ha így megy át a javaslat, az azt jelenti, hogy az EU csendben végignézi és fizeti a lengyelek és a magyarok orgiáját, ahol folytatólagosan erőszakolják meg a jogállamiságot.
A felszólalások a konferencián amúgy az EU-Ügyészségről szólt, aminek az ügyét érdemes lenne elővenni, ha az EU komolyan szeretne véget vetni a nettó befizető államok adófizetői által összeadott eurómilliárdok ellopásának.
Az ördög a részletekben lakik, de sajnos úgy tűnik, hogy Európa enged a zsarolásnak, legalább két évig tart még a szabad rablás. Ugyanakkor persze, tudtuk, hogy Berlin vagy Brüsszel nem oldja meg helyettünk a dolgot, nekünk magunknak kell tenni a változatért!”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Hallatlan: az amerikai elnök saját közeli emberit merészelte kinevezni a megüresedő nagyköveti pozíciókba.
Bart De Wever az Orbán Viktor által is emlegetett fekete humorral és szarkazmussal osztotta ki az őt lejáratni akaró Politicót.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Az ukrán elnök lengyelországi látogatásán beszélt arról, mihez kezdene a Brüsszelből várható 90 milliárd euróval.
„Most, hogy már az EU saját pénze forog kockán, a diplomácia is elkezd elmozdulni.”
Kormánypárti médiumok háza táján visszatérő dilemma: helyes-e, ha gyakorló elmebetegek akcióiról tudósítunk.
T. Danny nem hajlandó vallomást tenni.
Az elemző szerint a béke felé vezető út továbbra is elsősorban a területi kérdéseken és a Nyugat által tervezett vagyonkezelési lépéseken bukhat.
