Az ember még mindig másképpen látja a saját boldogságát

„Az ember viszont még mindig másképpen látja a saját boldogságát. Kígyózik erre, kígyózik arra, csak Isten kezéből nem fogadja el a valóban legjobbat. Ahogyan ő azt eltervezte az idők kezdetén. Ahogyan ezt az egész világot megálmodta, benne az emberrel, akit férfinak és nőnek teremtett.

Éppen úgy, mint ma: hogy a férfiból apa legyen, a nőből pedig édesanya – bármennyire is prüszkölnek ellene feminista aktivistáink.

Apa, mint az engedelmes Szent József, az »igaz ember«. Anya, mint Jézus anyja, Mária. Kettejük igenje minden házassági szövetségnél erősebb fogadalom és elköteleződés, mert Isten meghívására mondják ki egyenesen Istennek. Ezért – mint Barsi Balázs fogalmaz – a názáreti leány »mellé állítja Isten Szent Józsefet, aki nem biológiai apja Jézusnak, hanem jobban apja, mint a mi biológiai apánk, mert közvetlenül Isten rendeli mellé. Most, amikor beletekintünk a betlehemi jászolba, még jobban megerősítve látjuk ezt az 'Alaptörvény-módosítást'. Amely tulajdonképpen nem Alaptörvény-módosítás lett – hanem az Alaptörvény itt elérte az egyetlen alaptörvényt: Isten örök határozatát.«

Ebben áll a lényeg. És őszintén elnézést kérek, ha ezzel a minden emberre egyenlően érvényes evidenciával bárkit is megbántottam volna. De inkább kimondom az igazságot, mintsem eltérjek attól. Vállalom a dühös emodzsikat is. Ha meg nagyon elkeseredem a látványukon, átölelem az amazonhoz hasonló erőbedobással hét gyermeket megszült feleségemet, hogy aztán együtt kérjük a Szent Család segítségét, akik a földre szállt Igazságot őrizték és védték.”