A dobrevi hazugsággyűjtemény

„A lényeg: az eredeti lisszaboni szerződés 2001-ben kezdődött kidolgozása létre akarta hozni az Európai Egyesült Államokat. Elindították az alkotmányozási folyamatot, találtak himnuszt, zászlót, új magas rangú képviseleti pozíciókat stb. Az elkészült alkotmányt, amely nemzetközi téren is valódi állammá emelte volna az uniót, ünnepélyes keretek között 2004. november 29-én írták alá. A magyar parlament elsőként ratifikálta. Csakhogy ezt az alkotmányt a franciák és a hollandok 2005-ben a kötelezően megtartott népszavazás során elutasították. A ma érvényes lisszaboni szerződés az elsőnek az alkotmánnyal kiherélt változata.

Az EU-nak azóta sincs egyetlen, európai identitást megalapozó nemzeti nyelve (huszonnégy hivatalos nyelve van). Az angol hivatalos és általános munkanyelv, ámde elég nagy bibi, hogy ennek a nyelvnek már nincs önálló tagállami képviselete. Volt viszont ugye brexit, migránsválság, gazdasági válság (lásd észak–dél ellentét, görög válság stb.), vétóharc, s most a vírus(oltás)csata. Arról nem is szólva, hogy a nemzeti szuverenitáshoz legszorosabban kötődő jogokat egyetlen tagállam sem engedte és engedné át az uniós szuperállamnak. Nem mindenki tudja, de fontos: a kül-, bel-, biztonsági, adó- és még pár ügyben az EU-nak a tagállamokban nincs joghatósága! S bár Manfred Weber úr szerint a világban nincs nemzeti szuverenitás, ezzel valószínűleg épp az ő államának vezetői értenének egyet a legkevésbé.

Mi tehát ma az Európai Egyesült Államok realitása? Csak nem az, hogy a hozzá nem értő tömegeket hazugságokkal igyekezzenek bekeríteni? Valakinek figyelmeztetnie kellene az Euró­pai Parlamentet, hogy a legtöbbet az egyik alelnökük árt nekik.”