Washington és Moszkva: mindenki még gyorsan ad pár pofont, mielőtt lefújják a meccset
A BBC szerint versenyfutás zajlik Trump beiktatása előtt.
Fontos számukra az „illiberálisok” leckéztetése és ez Kelet-Közép-Európában kevés kockázattal elkezdhető.
„Az igazi kérdés tehát ebben a helyzetben nem is az, mi a Külügyminisztérium és a hivatalba lépő Joe Biden valós szándéka Kelet-Európában. Fontos számukra a velük elvi alapon szembehelyezkedő »illiberálisok« szimbolikus leckéztetése, ugyanakkor kevés térség van, ahol ez egészen kevés kockázattal és áldozattal elkezdhető, Kelet-Közép-Európa pedig ide tartozik.Ugyanakkor, négy év Trump-politika után, amely az elmúlt száz évben példátlan módon egyáltalán nem kívánt az alapvető amerikai érdekek mellett »értékvitát« is folytatni a szövetségeseivel, az is kérdés, hogy valójában mennyi hatalma és befolyása maradt Washingtonnak a térségben.
Ezzel kapcsolatban Lengyelország szerepe egyértelműbb: Varsó ugyan ultrakonzervatív és antiliberális főszereplő, amely az EU-val is kritikus, de még így is egyfajta amerikai bástya. Az amerikai hadsereg NATO-kötelékben itt és a balti államokban foglalt el pozíciókat az oroszok és szövetségeseik »visszatartására«, a lengyel főváros pedig az amerikai republikánus establishment egyfajta »átjáróházává« is vált. Velük így talán közvetlenül is le lehet folytatni ezeket a vitákat. Budapesttel kapcsolatban azonban világos, Washington semmiféle elszigetelési akcióba, látványos gazdasági háborúba nem kezdhet bele Németország beleegyezése nélkül.
Biden megválasztása után tehát – mint ahogy azt a most kialakult jogállamisági és vétó-ügyben látjuk, Berlin ugyanúgy válaszúthoz ért, mint a hidegháborús nyugatnémet állam egykor. Egyáltalán nem jönne ugyanis jól a németeknek, ha a hirtelen nagyon bizonyítani akaró, fellelkesült amerikai intervencionisták kezdenének gazdasági instabilitást kelteni egyik legfontosabb gazdasági szövetségesük, Orbán Viktor országában.
A németek ilyenformán az 1960-as évek után ma ismét a »muszáj Herkules« szerepét játsszák a nemzetközi porondon. Míg a 2010-es években a megszorítós válságkezelés idején még csupán az EU könyörtelen gazdasági hegemónjának szerepét alakították a térségben, míg az Egyesült Államok a katonai-politikai »jó rendőr« volt mellettük, addig a Trump megválasztásával és a britek kilépésével hirtelen rájuk szakadt vákuumban Angela Merkel kancellár kormányzatának ezt a két utóbbi feladatot, mintegy muszáj liberális hegemónként is fel kellett vállalnia.”