Ön hány bifób hétévest ismer?

„Most, hogy Olaszországban büntetett előéletű radikális migránsok grasszálnak fel-alá szabadon, miközben a koronavírusos halálozások száma is megugrott, az olasz képviselőház megtárgyalta és meg is szavazta az ilyen helyzetekben legsürgetőbb és legrelevánsabb intézkedést: ha a szenátus is rábólint, mostantól május 17. minden évben a homofóbia, a leszbofóbia, a bifóbia és a transzfóbia elleni nemzeti nap lesz, amelynek keretében az oktatás minden szintjén, a kisiskolás nebulókra is kiterjedően előadásokra és rendezvényekre kerül sor LMBT-témákban. Volt ugyan egy módosító indítvány, amely szerint a gyerekek ilyesféle érzékenyítő előadásokon való részvételét talán szülői beleegyezéshez kellene kötni, de ezt egy könnyed mozdulattal lesöpörték az asztalról. Mármost tegye föl a kezét, aki látott már bifób hétévest!

Nekem legalábbis a kezdeményezés a »NE gondolj egy rózsaszín elefántra!« felszólítást juttatja eszembe, amikor az ember, aki – Isten látja lelkét – még életében soha, de még véletlenül se gondolt rózsaszín ormányosokra, egyszeriben a figyelmeztetés hatására képtelen lesz nem maga elé képzelni egy csinos rózsaszín elefántot, ahogy ott vonul a szavannán. Hasonlóképpen ül a kis Peppe egy szép tavaszi napon a vidám gyermekrajzokkal (ház, virág, kisautó, mamma) dekorált tanteremben valahol Campobasso környékén egy kis faluban, már épp ki tudja betűzni, hogy »Gubanc csontot rág, Évi pedig leckét ír« – erre bejön az iskolába egy néni(?), és elkezdi neki magyarázni, hogy a homó ugyanolyan jó, mint a heteró, és naná, hogy a transszal sincs semmi gond, nem beszélve a biről; sose csúfold, jegyezd meg jól, sose csúfold a biszexuális kispajtásodat. Hát Peppe legyen a talpán, aki ezek után nem vizslatja végig kis osztálytársait, fürkészve, ki lehet itt vajon biszexuális, bármit jelentsen is az.”