Büszkén szoktunk beszélni róla, hogy béke van a kontinensen 75 éve.
„Napok óta (pár év után újra) megölnek embereket. Ki templomba megy, ki a zsinagógánál jár, ki csak az utcán sétál. Bécsiek, nizzaiak – európaiak. Büszkén szoktunk beszélni róla, hogy béke van a kontinensen 75 éve. De a halottaink – hiszen ők mindannyiunk halottai, akik itt élünk – ezt nem élhették meg azóta, hogy lelőtték vagy lefejezték őket terroristák, a hozzátartozóik sem érezhetik így és mi sem érezhetjük így. Ideje lenne rendet vágni. A szabadságunkért.”
Kubatov Gábor klubelnök szerint „nem nézegetheti a Kékestetőt, aki a Mont Blanc csúcsára tart”. A Ferencváros labdarúgócsapatának mindenesetre ezúttal a Kékestető megmászása is kihívást jelent, hiába élte meg ismét a kupatavaszt a nemzetközi porondon, itthon közben egymás után kapta a pofonokat. Mostanáig.
Az Egyesült Államok vámháborúja semmiség ahhoz a kárhoz képest, amelyet az unió saját magának okoz. A túlszabályozással Európa önmagán ejtett sebeket, amiket nehéz lesz megyógyítani. Ráadásul az akarat sem látszik Brüsszelen, hogy a helyzeten változtatna.
Amerika kihátrálni látszik a transzatlanti szövetségből, amely a második világháború óta meghatározta Európa sorsát. Kontinensünk vezetői meglepődnek, felháborodnak és kapkodnak – egy bizonyos: új világrendben kell meghatározni Európa pozícióit.
Európa megromlása, eljelentéktelenedése nem volt szükségszerű, rossz döntések évtizedeken át tartó sorozata vezetett ide.
A CPAC idén kitett magáért: mindenki ott volt, aki csak számít az amerikai és a nemzetközi jobboldalon. A nyitószónok J. D. Vance alelnök volt, a zárszót maga Donald Trump mondta. A nemzetközi fellépők között Giorgia Meloni mellett Robert Fico és Mateusz Morawiecki is helyet kapott.
Donald Trump radikálisan átalakította az USA Ukrajna-politikáját, amire Európa nem volt felkészülve. De vajon képes lehet-e az EU önálló stratégiát kialakítani a geopolitikai káoszban?
Most segíthetünk. Most van szükség a segítségre. Mindig most.
Amiről Kertész Imre beszél, az végső soron univerzális tapasztalat, a 20. század „tömegemberének” alapvető tapasztalata. És a 21. századiénak is, teszem hozzá, de még mennyire.
