Lombik: áldás és békesség

„Az utóbbi napokban a hazai lombikprogram kapcsán egy egyszerre etikai, vallási és szakmai vita bontakozott ki a polgári oldalon, ami nem minden aspektusból szerencsés, bár a hozzászólók egyikétől sem lehet elvitatni a maga módján a jobbító szándékot és törekvést. Mindenki a maga igazságát vélelmezi és védelmezi, ugyanakkor mindenkinek megvan az a méltósága is, hogy tiszteletben tartsák az álláspontját.

Éppen ezért most nem arról kell beszélni, ami elválaszt bennünket, hanem arról, ami összeköt. Talán nem kevesebbről van most szó, mint a katolikus egyház és a hívek közötti kapocs jövőjéről, hiszen hazánkban is több tízezer, egyes becslések szerint akár 150 ezer meddőséggel küzdő pár van, akik gyermeket szeretnének vállalni. Ez háromszázezer embert jelenthet. Csak összevetésképpen: ez majdnem pontosan annyi, amennyi szavazatot a 2006 és 2010 között regnáló miniszterelnök és pártja kapott a 2018-as választásokon.

A meddőség az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint betegség, ugyanakkor a kezelés (gyógyítás) során egy harmadik embert – egy embriót – hoznak létre, méghozzá külső, azaz emberi és bonyolult technológiai beavatkozással. Nem kívánok sem a demográfiai – a bővülő családtámogatási lehetőségek mellett a hazai, elsősorban életmódból fakadó halálozási mutatók javításával és a lombikgyermekek növekvő számával már elérhető közelségbe kerülhet a népesedési fordulat is –, sem pedig az egészségügyi kérdésekre (hormonkezelések) kitérni, sokkal inkább egyes etikai kérdésekre.”