Lefejezés

„Megtörtént a második lefejezés is – egy templomban. Itt már nem arról van szó, hogy aki az istenkáromlás bűnét elköveti halállal lakoljon, hanem arról, hogy a büntetés elszenvedője egy vétlen ember. De nem arctalan. A keresztyén közösség tagja. Megjelenik tehát a blaszfémia bűnét elkövető kollektív alany, a keresztyénség, s ebből a szempontból teljességgel mindegy, hogy ezt az istenkáromló, hitetlen keresztyénséget személy szerint ki testesíti meg. Az, aki a büntetés végrehajtójának éppen az útjába kerül. Ez tragédia. Jobb nem belegondolni abba, hogy mi van akkor, ha az iszlám – épp a vallásszabadságra hivatkozva – megmozdul, s nem fogja tűrni, hogy a szólásszabadság nevében a szemükben hitetlen (értsd: keresztyén) Európa a vallásukat (értsd: az igazságot) gyalázza.

Nem lehet tudni, mi lesz. Annyi bizonyos, hogy a már Európában élő többmilliós muszlim közösség egy felmérhetetlenül erős iszlám világgal a háta mögött alapvetően határozhatja meg Európa civilizációs karakterét. S mindez azért, mert azok, akik ráengedték Európára az iszlámot nem voltak tudatában annak, hogy évezredek civilizációs folyamatait nem lehet akarnok módjára felülírni. Évtizedes erőfeszítések árán, iparszerűen sikerült az európai keresztyén öntudatot úgy legyengíteni, hogy most, amikor egy templomban lefejeznek egy keresztyént, a valaha volt, de mára identitását vesztett keresztyén Európa meg se mukkan. S ha a kérdés úgy fog eldőlni, hogy ki az erősebb, a keresztyénség vagy az iszlám, ne legyenek kétségeink: az iszlám.”