Küzdelem a belarusz rezsim ellen

„Száz nappal ezelőttig az utolsó európai diktatúra teljhatalmú ura, Aljakszandr Lukasenka azt hihette, hogy embertelen rémuralma probléma nélkül haladhat tovább. Huszonhat éve tartó gyakorlatához ragaszkodva ismét elcsalta a választást. Kizárt megfigyelők, letartóztatott-elüldözött jelöltek, szavazólapokkal megrakott szatyrok és totális cenzúra – csak pár eszköz azok közül, amelyek a diktátor hatalmát fenntartani voltak hivatottak.

Száz nappal ezelőtt viszont Belarusz bátor polgárai úgy döntöttek: nem tűrnek tovább. Utcára vonult a tömeg, és harcba kezdett a szabadságért. Azóta a belarusz elnök már több mint huszonötezer ember vetetett őrizetbe őrizetbe, főügyészt cserélt, az utcákra pedig éles lőszerrel vezényelték ki a hatóságokat. Kormánypárti álcivil tüntetést szerveztetett, hogy érte meneteljen a tömeg – melynek sokszorosa tüntet ellene. Csak tegnap, november 15-én 1200-nál is több embert vittek el a rendőrök, köztük a Szabad Európa négy munkatársát.

Szörnyű halálesetek is száradnak Lukasenka lelkén. Múlt héten a 31 éves festőművészt, Raman Bandarenkát verték agyon őrizetben, de augusztus óta folyamatosak a hírek elhurcolt, eltűnt, megölt tiltakozókról. De az emberek nem adják fel, sőt, mára a kérlelhetetlen szabadságvágy jelképeivé váltak a bátor belarusz nők. Nem véletlen, hogy a nép valójában Szvjatlana Cihanouszkaját választotta elnökké.

Jogunk és kötelességünk minden eszközzel küzdeni az ilyen igazságtalan és embertelen rezsimek megváltoztatásáért. Különösen akkor, amikor a közös történelmi múlt, az Európa szerencsétlenebb felét az elmúlt században túszul ejtő szovjet önkény utolsó áldozata is gyógyulni szeretne. Kifejezett kötelessége az Európai Uniónak segíteni Belarusz polgárait, és szégyen, hogy Putyin másik európai vazallusa, Orbán Viktor hallgat ebben az ügyben.

Tegyünk közösen azért, hogy száz nap önfeláldozó harca ne legyen hiábavaló, hogy véget érhessen a diktátor rémuralma!”