Hogyan lett a heteroszexualitásból politikai állásfoglalás?

„Kevés annál nyilvánvalóbb tény létezik, hogy az emberek kétneműek és egy gyermek anyja nő, az apja pedig férfi. A férfi és nő fogalma, hétköznapi és triviális jellege ellenére a legerősebb módon természettudományos és tapasztalati fogalmak, olyan sok értelemben határoznak meg nyilvánvaló és kétségbe nem vonható különbségeket, illetve olyan mértékben kapcsolódnak össze a faj életének folytatásában, hogy semmiképpen sem lehet őket normatívnak, hanem csak definiatívnak nevezni. A nő és férfi fogalma egyértelmű, racionális, teljes, koherens és konzisztens. Ez a két fogalom egyértelmű biológiai szükségszerűségeken alapul. Ha csak az egyik hiányzik, vagy a kettőjük közötti összefüggések megszakadnak, a faj léte azonnal veszélybe kerül.

Ha ez a szakadás egy adott kultúrán belül következik be, akkor az a kultúra fog elpusztulni, mert az adott kultúrában, közösségben, társadalomban élő emberek egyszerűen kihalnak. Az a kultúra kipusztul, amelyben nem része a normalitásnak a szaporodás, és a nők és férfiak ennek érdekében végzett összehangolt tevékenysége. Sajnos a demográfia is természettudomány, nem enged meg csodákat.

A világ egyetlen alaptörvényébe sem írták bele, hogy az anya nő, az apa pedig férfi. Akkoriban, amikor alkotmányokat kezdtek írni és azóta az elmúlt fél évszázadig, senkinek nem jutott eszébe, hogy az alkotmánynak tartalmaznia kell olyan köztudomású dolgokat, amelyeket értelmetlen kétségbe vonni. Az alkotmányban nincs benne, hogy a tárgyak és az emberek lefele esnek, a Föld gömbölyű és hogy a nők szülik a gyerekeket. Ahogy az sem, hogy férfiak is szülhetnek gyereket. Ha ezeket a trivialitásokat elkezdjük beemelni az alaptörvénybe, akkor nemsokára azt is bele kell írnunk, hogy az állam nem köteles minden erőforrást megmozgatni azért, hogy a magukat nőnek képzelő férfiak (itt a férfi fogalma genetikai) szülhessenek is gyereket.”