Hadiállapot van, béke nincs

„Mit gondolnak, melyik a legnagyobb baloldali hazugság, amellyel nemcsak napjainkban, de hosszú évek óta áltatni igyekeznek a választókat? Az, hogy ők a szakemberek, a technokraták, akik politikai meggyőződés nélkül igyekeznének megoldani az összes problémát? Talán a jóemberkedés (sic!) mítosza, ahogy megpróbálnak mindent erkölcsi piedesztálról szemlélni, és bárki, aki ez ellen vétene, még ha csak véletlenül is, az egy fasisztoid vadállattá válik a szemükben? Esetleg – ez a legújabb dumájuk, főleg a baloldali összefogáshoz frissen csatlakozott alakulatoknak – a jobboldalnak a bűnös, meghaladott XX. századisággal való rokonítása, szemben az ő friss, zöld, felvilágosult és törzsi gondolkozástól mentes progressziójukkal?

Bár mindegyik hazugság, de egyik sem a legnagyobb.

Az ócska szemfényvesztések legócskábbika ugyanis az, ahogy mindig arra hivatkoznak, hogy a jobboldal folyamatos hadiállapot-hirdetése miatt nem tudnak megnyugodni a kedélyek, különösen a közkedélyek. Hiszen a nyugodt, megfontolt, az európai értékeket messzemenőkig elsőrendűnek és magukra nézvést kötelezőnek tekintő baloldaliak csak folyamatosan védekezni kényszerülnek, mert ez a gaz, balkáni konzervativizmus nem hagy nekik levegőt, nem nyugszik, nem vonul vissza, nem alkuszik. Ez és csakis ez a probléma, a konszolidáció hiánya. Amennyiben – mondják ők – a jobboldal megértené, hogy eljött a fegyvernyugvás ideje, akkor végre lehetne tárgyalni. Mit tárgyalni, megegyezni, egyetérteni, közös értékekben megállapodni, kétségbevonhatatlan axiómákat lefektetni, oroszlánnak bárány mellett legelni!

Igen, ez a legnagyobb hazugság.”