„Péntek délután van. Már alkonyodik. Sétálok a budapesti rakparton, lekanyarodom az Országház mellett. Az impozáns falak mögül már kivillannak a karácsonyfa díszei. Az ország karácsonyfájáé. A tetején ott a csillag, mint ahogyan a mi karácsonyfánkon is mindig ott van. Szinte már érzem a halászlé illatát, hallom a családom nevetését. Már az inget is kivasaltuk, éjfélkor szentmise. Itt állok a karácsonyfa előtt, és azon gondolkodom: meddig lesz még ilyen a karácsony? Elrabolja-e a zöldfejű Nyugat a mi karácsonyfánkat is?
Karácsonyi vásárból fényvásár, téli fesztivál, mesevásár. Burkás hóember egy karácsonyi plakáton. Bordeaux városában betiltott karácsonyfa-állítás. Hogyan teltek Nyugaton a karácsonyi ünnepek az elmúlt években? Félelemben. Hiszen napjainkra a tömegbe hajtás, a késelések, a lövöldözések mind az ünnepek részévé váltak. Kordonok és fegyveres őrök közé kényszerült a tömeg. Hadjárat a hagyományaink ellen? Az ajándék még jár, de meglepetést nem okoz. Hiszen aki ennek kapcsán kifejezi nemtetszését, az múltban ragadt, primitív és fasiszta-keresztény bélyeget kap.