„A koronavírus-járvány társadalmi és politikai hatásai legalább annyira globálisak, mint a világjárvány maga. A tavaszi és az őszi hullám között, nyáron, a földkerekség számos pontján nyugtalanság ütötte föl a fejét, volt ahol etnikai feszültség (USA), máshol a választási eredmények (Belorusz, Szerbia) vagy belpolitikai okok (Bolívia, Bulgária, Izrael), de akadt, ahol egy váratlan katasztrófa váltotta ki azt (Libanon). Az egészségügyi és társadalmi instabilitás belpolitikai bizonytalansághoz vezethet, különösen a geopolitikai törésvonalakon elhelyezkedő országokban, hiszen a küszöb alatt tartott konfliktusok könnyen intenzívebbekké tehetők, ha a szomszédos országok vagy a térségben aktív nagyhatalmak érdeke úgy kívánja.
Az idén történtek után már általánosan megállapítható, hogy a tüntetések koreográfiája és szimbólumai globalizálódnak. Az amerikai BLM-mozgalom és jelszava majd’ minden nyugat-európai országban megjelent, ahogyan A szolgálólány meséjének jelmezében felvonulók is New Yorktól Budapesten át Varsóig. A feltartott, világító telefonok Hongkongban, Pozsonyban és idehaza is föltűntek, a belorusz ellenzékkel való szolidaritás kifejezése pedig mindenütt a helyi kormányellenes érzelmek szinonimája lett. Az egyes országokban zajló demonstrációk leginkább egymás hasonmásai. Már csak azért is, mert a módszertan is ugyanaz: occupy-taktika, épületblokád, diáksztrájk, TV-székházfoglalás. Az SZFE elfoglalása előtt rendezett nyári táborban például a 2009-es zágrábi egyetemfoglalást tanulmányozták, valamint a polgári engedetlenségről és az erőszakmentes ellenállásról hallgattak előadás, annak hazai szakértőjétől, aki egyben főpolgármesteri tanácsadó is.