Bocsánat. Ja, nem.

"A bocsánat nem teszi meg nem történtté a megtörténtet - bármennyire is szeretnénk." Ezt eddig is lehetett tudni. Csak a keresztény hívő emberek valamiért erőlködnek mégis... úgy csinálnak, mintha. De persze ők a más bántó eseményeit azt visszamenőleg is leltárba veszik és visszamondják, ha tökéletesek akarnak látszani. Valószínű Halkó sem felejti el azt a tengernyi bocsánatkérést, amit a keresztények az évezredek során valamiért kértek. Például a lengyel pápa is hiába kért bocsánatot a katolikusok miatt, mert a bocsánatkérés "nem teszi meg nem történtté" a megtörténteket. Emlékezzünk mindannyian, hogy a katolikusok honnan jöttek és milyen vehemenciával. Jöttek... láttak... győztek. Az ár nem számít. Ez is egy jó katolikus duma... "az ilyen embereket kell kilöknie magából - ahogy történt is korábban" Ejnye Petra meghazudtolod a szeretetet, amit itt Jézus propagált.

Még egy ifjú feltörekvő fideszes, aki "na most megadom a libernyákoknak" és Rogán felfigyel rám és kapok valami zsiros állást, ja az már van mentalitással próbálja önmegvalósítani magát a Fiesz felszopásával.

https://coub.com/view/2e751k

A megbocsátás lényege az, hogy igazából már nem fontos az, amit valaki csinált ellened, nem igazán tudott megsérteni vagy bajt okozni, mert nem sérültél meg jóvátehetetlenül, nem tudott kifosztani úgy, hogy a hiány ne pótlódjon. Mivel ugye az Isten egészen korlátlan erőforrást ígér a híveinek, a megbocsátást is azért követeli meg tőlük, mert a megbocsátás egyfajta jele annak, hogy valaki tényleg bele van kapcsolódva ebbe a mennyei áramkörbe, és képes az őt megsértő, az őt kirabló ellenfele helyett arra a végtelen gazdagságra tekinteni, abban bízni, amit az Isten ígért az őt szeretőknek. És nem is csak nagyon elvontan, nagyon elméletileg, hanem valamiképpen konkrétabban is. Gyakorlatilag az a megbocsátás lényege, hogy nem is volna okom bármit is követelni tőlük, hiszen NEM FONTOS az egész, JELENTÉKTELENné vált. Amikor Jézus a megbocsátásról beszélt, akkor arra utalt, hogy azért bocsássunk meg egymásnak, mert amit egy másik ember okoz nekünk, az valójában irtózatosan kevés és pici az összképhez képest, ahhoz képest, amit az Isten ad. Bemásolom a példázatot: Mt 18,23-35 Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az ő szolgáival. Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós. Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek. Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki. Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós,. és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol. Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akará,. hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik. Látván pedig az ő szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának,. és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, a mik történtek vala. Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik. Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket. A megbocsátás megkövetelésének lényege tehát az, hogy az Isten mérhetetlenül nagyobb gazdagságot ad annál, mintsem amit bárki elvehet. Így egy másik ember bűne soha nem tud annyira tönkretenni, kifosztani, megsérteni, hogy azt ne lehessen gazdagon visszapótolni. Természetesen nem biztos, hogy ez ebben az életben sikerül, mert természetesen lehetséges olyan dolgokat elkövetni valaki ellen, hogy az valóban "fekve marad" miatta, és már nem tudja kipótolni azt, amit elvettek tőle. De ha így is van, akkor a mennyei gazdagságra, az Isten világára kell tekintettel lenni, arra nézni - minél jobban sikerül ez, annál inkább lehetséges az, hogy kisebb súlyú, jelentéktelenebb legyen az a sérelem, amit el kell szenvedni egy másik embertől. Ez az erdélyi nénike 102 éves: https://www.youtube.com/watch?v=xkjxIqxnXy0 azt állítja, hogy annyira nehéz helyzeteket kellett megélnie, amikre nem is jó visszagondolni. És nem is gondol vissza, nem is azokat taglalja, nem a sérelmeiről beszél, hanem annak örül, hogy mindezeken keresztülmenve is még mindig él, egészséges, értelmes, vidám... akármennyire is megsértették és nehéz helyzetek elé állították mások, soha nem tudták úgy megsérteni, hogy abból ne szedje össze magát. Azt is állítja, hogy a "Jó Atyában kell bízni, mert Ő segít". Tehát összességében nem az a fontos, amit mások elvettek, hanem az a fontos, amit az Isten tud adni. (Természetesen nem biztos, hogy ebben az életben megadja, de mindenképpen fontos tudatában lenni). Van egy csomó olyan eset, amikor valaki balesetet szenved, és úgy sérül meg, hogy azért nem lehet egy másik emberre konkrétan dühös, szóval nincs ilyen módon céltárgya a haragjának, hanem azzal maximum az Istenre lehet nagyon sértődött. Ilyen helyzetbe került a Bibliában Jób, vagy a Forrest Gump filmben a háborúban lábát vesztő parancsnok. Tehát nagyon sokszor a düh és bosszúvágy tárgya egészen konkrétan az Isten - és ilyenkor is pontosan ennek a folyamatnak kell lezajlania: az emberben tudatosodnia kell annak, hogy többet kap, mint amennyit elvesztett. Ha valaki ennek nincs tudatában, akkor mondogathatja ugyan azt, hogy megbocsát, megbocsát, megbocsát, de az csak görcsös erőlködés lesz, alaptalan szavak, amiknek a valóságban nincs gyökerük, mert a fájdalom égetni fogja a lelkét és a düh és keserűség marcangolni az elméjét. Kicsikarni sem lehet a megbocsátást, pl valaki nagyon megbánt valaki mást, aztán odaveti, hogy bocsi.... és elvárja, hogy tényleg megbocsássanak..... a megbocsátásnak mindig alapja annak a tudatosodása, amit írtam is fentebb: hogy van lehetőség a kárpótlásra, regenerálódásra, a hiány bőséges pótlására. Lehet, hogy valami egészen mással van pótolva a hiány, pl a parancsnoknak nem nőtt ki a lába, de valami egészen más "dimenzió" nyílt meg a számára, ami addig zárva volt, más lett a prioritása, másra figyelt fel, mint addig, másképp látta a világot, valahogy rádöbbent, hogy valami egészen más fontos, mint amit ő addig fontosnak tartott. Tehát lehetséges csupán ilyen agyi átrendeződés is. Akárhogy is, valaminek végbe kell mennie ahhoz, hogy a megbocsátás biztos és stabil legyen. És nem a bűnös van ilyen módon totálisan felmentve, tehát ez nem azt jelenti, hogy nem baj, amit csinált, mindenki azt csinál, amit akar.... ez az egész nem valamiféle amorális anarchiát jelent, csupán azt, hogy a sértett fél belül "elszakadt" a megsértőjétől, nem kötődik hozzá, nem vár tőle semmit, nem cipeli magában a sértő képét. Az ellenkezőjére példa, amikor egy kirablást a vesztes fél semmi módon sem tudott megemészteni és azon túllépni: a Lost c. sorozatban "Sawyer", aki felvette a szülei gyilkosának a nevét-karakterét, mindenkinek ezen a néven mutatkozott be, és az egész lényét átjárta a düh, cinizmus, keserűség, hitetlenség, bosszúvágy - és mindez a magatehetetlenségből és bűntudatból táplálkozott, hogy kicsiként az ágy alól végignézte, amint Sawyer miatt az apja megöli az anyját, aztán önmagát is. Eközben önmagát magatehetetlennek és bűnösnek látta, amiért ezt hagyta, amiért nem tett semmit, és a bűnös, akire haragudott, olyan központi figurává vált az életében, hogy kiszorított onnan mindenki mást, és pszichésen azonosult vele. A megbocsátás tehát az elszakadást, túllépést, regenerálódást jelenti, a bőségre való figyelést, a teljességből való részesedést, a lelki egészséget.