Az Országház fantomja

„A miniszterelnök pénteken szomorúan közölte: »A kórházakban nem látok biztató jeleket«. Én sem, de ha ő mondja be a rádióban, az azért már komoly. Régi kórházi tapasztalat, hogy ha pl. a gyerekosztályon súlyos a helyzet, akkor hívni kell a piros orrú bohócdoktorokat, hadd javuljon a hangulat. Mivel lassan mindnyájan a Hungaria Hospital ápoltjainak érezzük magunkat – állapotaink egészségesnek semmiképpen sem mondhatók –, ideje számunkra is bohócdoktorok produkciójáról gondoskodni. Főorvos urunk ezt is megteszi értünk. Most »Az Országház fantomját« adják elő, főszerepben maga a miniszterelnök-helyettes, igaz, piros orr nélkül. De így is nagyon vicces, leköti az ápoltak figyelmét. Sok éve Dopemannek is jelent meg ilyen címmel albuma, ahhoz sajnos nem volt szerencsém, de tuti, hogy közelébe sem érhetett Semjénnek. Hogy jöhetne egy Pityinger egy Semjénhez! Aki lassan a híres musical: Az Operaház fantomja sikersorozatát is lekörözi.

Sajnos nem mindenki örül egyformán. A kormányőrök valószínűleg frászt kapnak a Parlamentben, már nem is mindenki meri vállalni az éjszakai őrséget. Az ember békésen álldogál, úgysem történik ilyenkor semmi, aztán tessék! Éjfél előtt két perccel megjelenik a Fantom, és hozza az új törvényjavaslatait. Arcán maszkkal, pont, mint a kollégája a párizsi Operaházban, csak ő fegyelmezett állampolgárként a vírus miatt. Az eredeti Fantomnak az arca volt rémisztő, neki csak a szándékai. Nyilván pizsamában, a laptopjáról is beküldhetné az indítványokat, de kötelességtudó, hű katonaként szerintem személyesen bizonyosodik meg a célba érésről.

Az az egy szerencse, hogy szemben az operaházi szaktárssal, ő legalább nem fakad dalra. Akkor aztán lasszóval sem foghatna a házelnök kormányőröket a Parlamentbe. Bár fokozná a hangulatot, ha Webber darabjából legalább egy-két ideillő nótát elénekelne. Esetleg a KDNP kórusával együtt. Jó, hát kamarakórus, de a művészetben nem a mennyiség számít. Például, hogy »Készülj fel,/ Többé már semmi sem lesz az, mi volt.«”