„Amikor tavasszal a Kormány beterjesztette az első felhatalmazási törvényjavaslatot, azon a véleményen voltam: a négyötödös többséget igénylő Házszabálytól eltérést az ellenzéknek mindenképpen meg kell szavaznia, hiszen ezzel csak megnyitja a lehetőséget a Kormány előtt, hogy minél hamarabb lezárja a jogbizonytalanságot és élére álljon a járvány elleni védekezésnek. Azt is hozzátettem, ha most képviselő lennék, biztosan nem szavaznám magát a kétharmados többséget igénylő törvényjavaslatot, méghozzá két okból: a kormánynak adott parlamenti felhatalmazás nem tartalmaz sem időbeli és sem pedig tárgybeli korlátot (értsd: biankó csekket biztosít).
A négyötödös szavazással kapcsolatos álláspontom miatt természetesen annak rendje-módja szerint lefideszbérenceztek. Ennél súlyosabb viszont, hogy a szavazás után megindult a külföldnek szóló rikoltozás katonai diktatúráról, 1933-ról, sőt, még a parlamentarizmust is elsiratták azok, akik korábban a parlament bojkottjára szólították fel az ellenzéket. Az ellenzék tavasszal nem mert szembe menni a szirénhangokkal: nem csak a törvényt szavazta le (amúgy helyesen), de a gyorsabb cselekvés lehetőségét sem biztosította a négyötödös szavazásnál. A járvány második hulláma miatt a Kormány a napokban újabb felhatalmazási törvényjavaslatot nyújtott be a Háznak.