„Átment már a közvéleménynek, illetve a döntéshozóknak, hogy a koronavírus-járványt, és a világjárványokat magunknak köszönhetjük?
Nem, sajnos még egyáltalán nem esett le sokaknak, hogy a koronavírus-járvány nem a semmiből pottyant ránk. Pedig egyértelmű, hogy mi vezetett ide.
És nem is újszerű abban az értelemben a koronavírus, hogy már a XX. században is több világjárványt zoonózis, azaz állatról emberre terjedő megbetegedés okozott.
Valóban, a zoonózisok gyakoriak, az újonnan felbukkanó megbetegedések 70 százaléka állatról került át emberre, gondoljunk csak az ebolára. Az eddigi összes világjárványt egytől egyig zoonotikus vírusok okozták, mégpedig olyanok, amelyek könnyen tudnak emberről emberre is terjedni. Ilyen a HIV, az influenza, a SARS és a MERS és a COVID–19. Ezek a felbukkanó kórokozók terjedhetnek közvetlenül vadon élő állatról emberre, vagy egy köztes hordozón keresztül is, ami háziállat is lehet. gondot nem a vírusok és paraziták megléte vagy sokfélesége okozza, hanem az, hogy a modernkori emberi tevékenység során jelentősen megnőtt a velük való találkozás gyakorisága, és így annak az esélye, hogy megfertőződünk.
A koronavírus-járványról is tudjuk, hogy denevérekből indult ki. Az nem megoldás, amivel délkelet-ázsiai országban próbálkoztak, hogy elkezdték kiirtani őket, mert így még több kontaktus jött létre, és ez újabb, helyi kitöréseket okozott. A megoldás az, hogy csökkentsük ezeket a találkozásokat a vadon élő állatok és emberek között. Itt jön képbe a biodiverzitás, és ez a jelentés egyik fontos megállapítása is, hogy ahogy pusztul a természet, úgy nő az esélye annak, hogy az emberek és a fertőzést hordozó állatok találkoznak.”