Szolidaritást a fasisztákkal most!

„Az emberiség közös tereinek nyilvánosságát többé nemcsak az állami pénzköltések meg a médiatulajdonosok kulturális preferenciái és politikai szándékai torzítják – a szilíciumvölgy technológiai multicégei vezető helyen szállnak be a véleménydespotizmus vastrónjáért zajló nemtelen harcba. Megtehetik: ez az ő pályájuk, melyet a maguk hatalmára írtak. Ami ma a Mi Hazánk Mozgalommal történik, holnap bárkivel megtörténhet. Ma a fasiszták – holnap ki?

Thaiföldön a Facebook törli a király kritikusait, mert nem akar piacot veszíteni. Ha Orbán Viktor holnap eléggé mélyen nyúl a zsebébe, vagy holnapután eléggé keményen ver az asztalra, ha a Facebook tulajdonosi szerkezete egyszer csak megváltozik, bárki felülete egy csapásra veszélybe kerül. A Mi Hazánk Mozgalom fasisztáinak szabadsága itt és most mindannyiunk szabadsága, a Mi Hazánk Mozgalomnak ugyanis joga van előadni a fasiszta nézeteit – épp e jog gyakorlása szavatolja, hogy bárki másnak meg a maga véleményéhez lehessen joga ezekről a nézetekről, és hogy el is mondhassa azt. Jogállamban egy oldalt csak bírósági döntés értelmében volna szabad korlátozni vagy törölni. A nyilvánossághoz való hozzáférés alapfeltétele a közéleti diskurzusnak, amely pedig alapfeltétele a demokratikus társadalmi létnek. Ebben ellehetetleníteni egy közhatalom gyakorlására jelentkező pártot a leggyalázatosabb beavatkozás egy ország politikai életébe.

Félelmet és felháborodást érzek, s mégsem bírom nem észrevenni a sajátos igazságtételt abban, ahogy Mark Zuckerberg Dúró Dóráék oldalát darálja le. Dóra asszony aggódó anyát alakítva, kultúrharcos uszítás szándékával járt el pont ugyanígy azzal a véleménnyel, ami neki nem tetszett. Csakhogy a különbség a valóságban égbekiáltó: az operettnyilasok hatalma momentán iratmegsemmisítőgépnyire terjed, meg arra, hogy sikerkönyvvé démonizáljanak egy igénytelen, didaktikus propagandakiadványt – Mark Zuckerberg erőművei ezzel szemben választásokat döntenek el, politikusokat és mozgalmakat emelnek fel a történelem színpadára, s darálnak le onnan.

Ha pedig mindez nem volna elég, marad a végső probléma: nem tetsző gondolatokat a történelem folyamán mindig csak ideig-óráig lehetett elfojtani: aki a társadalom szellemét tiltással korlátozza, a némaságban démont növeszt, mely előbb-utóbb feltör, és akkor elemi erővel. A gondolat szabad. Helytelen tiltani. Célszerűtlen tiltani. Veszélyes tiltani. Baloldaliaknak és liberálisoknak jó alkalom ez, hogy válasszanak. Véleményszabadság vagy kulturális viszolygás? Szólásszabadság vagy törzsi ingerültség? A fasiszták szabadsága jó pudingnak tűnik a próbához.”