Félelmet és felháborodást érzek, s mégsem bírom nem észrevenni a sajátos igazságtételt abban, ahogy Mark Zuckerberg Dúró Dóráék oldalát darálja le. Dóra asszony aggódó anyát alakítva, kultúrharcos uszítás szándékával járt el pont ugyanígy azzal a véleménnyel, ami neki nem tetszett. Csakhogy a különbség a valóságban égbekiáltó: az operettnyilasok hatalma momentán iratmegsemmisítőgépnyire terjed, meg arra, hogy sikerkönyvvé démonizáljanak egy igénytelen, didaktikus propagandakiadványt – Mark Zuckerberg erőművei ezzel szemben választásokat döntenek el, politikusokat és mozgalmakat emelnek fel a történelem színpadára, s darálnak le onnan.
Ha pedig mindez nem volna elég, marad a végső probléma: nem tetsző gondolatokat a történelem folyamán mindig csak ideig-óráig lehetett elfojtani: aki a társadalom szellemét tiltással korlátozza, a némaságban démont növeszt, mely előbb-utóbb feltör, és akkor elemi erővel. A gondolat szabad. Helytelen tiltani. Célszerűtlen tiltani. Veszélyes tiltani. Baloldaliaknak és liberálisoknak jó alkalom ez, hogy válasszanak. Véleményszabadság vagy kulturális viszolygás? Szólásszabadság vagy törzsi ingerültség? A fasiszták szabadsága jó pudingnak tűnik a próbához.”