Lehet-e a politika nyelve a szeretet?

„Lehet-e a politika nyelve a szeretet? A másik ember szeretete nem barátság, nem szerelem. Tisztelet. Tisztelete életének, létezésének, egyszerűen annak, hogy van. Ez nem tolerancia. Nem egyszerűen elfogadás. Több annál! Öröm, hogy vagy. Bármilyen. 
Bármilyen? És akkor minden elfogadható? Mindent szeretni kell? Az embert igen. Amit tesz, azt nem feltétlenül. Mértékletesség a mértékletességben. 

Lehet-e a szeretet nyelvén politikai küzdelmet folytatni? Azt hiszem, igen. Még nem próbáltuk. Mondjak példát? Amit velünk szemben a kormányfő és mondjuk a házelnök csinál, az tényleg gyalázatos. A kérdés csak az, hogy értjük-e, hogy nem az emberrel van bajunk, hanem egy politikai szereplővel. Talán gondolja is, amit mond, talán csak szerepet játszik. Nem tudjuk, mi lakozik bennük. 
De emberek. Talán rossz politikusok. De emberek. Rossz emberek? Még az is lehet. De ki mondja ki a végső ítéletet? És emberek mindazok, akik velük értenek egyet. Emberek; szeretnek, álmosak reggel, többségüknek családja van. Talán lehetne másképpen csinálni. Talán. Meg kellene gondolnunk.”