Ki kér előbújás-napi Oreo kekszet?

„Persze tudom, ilyenkor jön a kérdés: milyen keresztény az, aki amiatt hisztizik, hogy világmárkák az Ikeától a Converse-en át az Oreóig az elfogadást és a szeretetet hirdetik?! Csakhogy fura az az elfogadás és szeretet, amely következetesen egyazon csoportra irányul, és még véletlenül se másra. Teljesen hajlandó lennék elfogadni, hogy egy édesipari cég kampányt indít a comingoutoló LMBTQ-fiatalok bátorítására – ha hasonló kampányba kezdene például a magzatukat megtartani kívánó megesett lányok érdekében is.

Mert nyilvánvalóan dráma, ha a szülők kitagadják homoszexuális fiukat, de nem kisebb dráma az se, ha várandós lányuknak azt mondják, vagy elmész abortuszra, vagy többé haza se gyere. Ráadásul nem kizárt, hogy utóbbi gyakoribb – mégse látni gondos vállalatokat, amelyek a változatosság kedvéért ezzel a problémával is foglalkoznának, ha már. Innentől kezdve pedig kérdésessé válik, vajon tényleg az önzetlen szeretet és az elfogadás vezérli-e a különféle multicégeket, vagy inkább egyes jól meghatározott fogyasztói rétegek lekenyerezésének, illetve kinevelésének vágya.

Amire természetesen lehet azt mondani, hogy na és, senkinek nem kötelező az Oreo hirdetéseit bújni vagy prájdos tornacsukát vásárolni. Ez így is van. De kérdés, mennyire érvényesülnek a fogyasztók jogai ott, ahol egyre több márka áll bele teljes mellszélességgel a genderérzékenyítésbe. Ha ugyanis nem szeretném pénzemmel a progresszió propagandáját támogatni, egyre kevesebb termék közül választhatok – mondjuk tény, hogy kekszből eleve jobbat sütök, mint az Oreo, ezért azt simán bojkottálom (legalábbis amíg a lisztek csomagolásán meg nem jelenik a transzlobbi), de sportcipőt nehezen készítünk házilag.

És ha az ellenzéki szavazó nem akar »NER-közeli tulajdonban« álló, de egyébként tökéletesen politikamentes szállodában megszállni, akkor talán az is jogos, hogy én meg nem kívánok liberális tulajdonban álló, plusz még harsány liberális propagandát is toló termékeket vásárolni. És nem bánnám, ha maradnának cégek, ahol a magamfajta konzervatív igényeit is figyelembe veszik. Ha ugyanis a kisfilmjükben szereplő apától elvárják, hogy ellenérzéseit leküzdve keblére ölelje leszbikus menyjelöltjét, akkor maguktól a cégektől is elvárható lenne némi nyitottság a másképp gondolkodó vásárlók iránt.”