Mi ezzel szemben például azt láttuk, hogy a baloldali főpolgármester elvette a jobboldali kerületektől az útfelújítási forrásokat, a járvány első hulláma idején teszetoszáskodott, magára hagyta a Pesti úti idősotthon lakóit, önkényesen hozott döntéseket, majd a nagykörúti biciklisávval és az egyéb forgalmi változtatásokkal szinte az egész város autóstársadalmát magára haragította. Kétségtelenül akadnak »eredmények«. Hiszen Brüsszelben immár Karácsony párttársa, a politikusként leszerepelt Jávor Benedek személyében saját képviseletvezetője is van Budapestnek – igaz, ebből haszna egyelőre nincs, legfeljebb költsége. Továbbá számos helyettes és számtalan tanácsadó segíti a városvezetőt, valamint olyan fantasztikus cégvezetők és felügyelőbizottsági tagok, mint Draskovics Tibor vagy Vágó István.
Lett helye Bajnai miniszterének, az éppen közös ellenzéki programon dolgozó Balázs Péternek is, mégpedig egy újonnan létrehozott városdiplomáciai intézet élén, s a főváros gondozza majd Heller Ágnes és a véreskezű Lukács György hagyatékát, de jut pénz arra is, hogy a Városházán melegbár és hajléktalanszálló legyen, bár ahogy minden kampányígéret esetében, úgy ezen intézkedéseknél is a jövő idő az irányadó. Ami pedig a párbeszédet illeti, azt maga Karácsony mondta fel a kormánnyal hónapokkal ezelőtt, amikor behisztizett, hogy az általa vezetett önkormányzatnak is ki kell vennie a részét a járvány miatt keletkezett válsághelyzet kezeléséből. Mostanra meggondolta magát, és holnap a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsában újfent megpróbálhatja bizonyítani együttműködési készségét, amiről egyébként az évfordulós imidzsvideóban is regélt. Azt magyarázta, hogy az élhetőbb főváros kialakításához a kormány támogatását (értsd: pénzét) is meg akarja szerezni, ahogy fogalmaz: »mindig ki fogom nyújtani a kezemet, ha százszor elcsapják, akkor is, mert nekem ez a dolgom«. Vagyis a kunyi menni fog, ahogy azt két évtizeden át a nagy elődtől, Demszky Gábortól is megszokhattuk.”