Kajdi, Nagy, Enyedi és a többi rettegő

„Nagy Ervin egyébként annyira független, hogy amikor egy filmfesztiválon vett részt pár évvel ezelőtt – biztos valami hibásan kiállított repülőjegyet adott neki a diktatúra –, azt nyilatkozta, ő a maga részéről sokkal jobban érezné magát, ha Bajnai Gordon lenne a miniszterelnök. Oké, ezt az egyet el is hiszem. Csepűrágóinknak azt kéne megérteniük, hogy mi – szemben a baloldallal – egy pillanatig sem várjuk el, hogy a támogatásért cserébe baráti legyen a hangnem. Azt sem, hogy kacagány meg műbajusz kerüljön a színpadra, habár Freud keményen dolgozhatott Máté Gábor fejében, mikor kiderült, hogy a színigazgatónak alles zusamenn ennyit jelent a magyarság. Nem, a konzervatív réteg mindössze annyit vár el, hogy ha már milliárdokkal támogatjuk a művészetük megvalósítását, akkor hülyeségeket azért ne beszéljenek. Mi még azt a kérdést sem tesszük fel, amit ellenkező esetben ők örömmel tennének, miszerint ha a foci dotációját egyfelől lehúzzuk, mert veszteséges, akkor milyen alapon támogatjuk és tartjuk szentnek és sérthetetlennek a színházak támogatását, amelyek szintén nem arról híresek, hogy magukat eltartanák.

Annyi pénzt kapnak a kedvteléseikre, amennyit csak akarnak. Nem kell hálálkodni, de az mindennek a teteje, hogy milliárd és milliárd közpénzforintok halmain heverve veszik fel az áldozati pózt. És itt van nekünk a legújabb szenvedő, Kajdi Csaba. Ő Gulyás Márton vlogjában nyilatkozta azt, hogy mivel az édesapja a ‘80-as években az Interag részvénytársaság igazgatója volt, édesanyja pedig a Vasas Szakszervezet nemzetközi osztályvezetője, így szabadon utazhatott Nyugat-Európában és – most figyeljenek – nem sokat érzékelt abból, hogy Magyarországon diktatúra van. Ellentétben a jelenlegi  helyzettel, mert most, na most aztán jobban érzi az elnyomást, mint akkor.

Ó, hát már mindent értek! Milyen meglepetés, micsoda nem várt fejlemény, hogy az impexes család sarja nem sokat érzékelt a ‘80-as évek borzalmából. Napjainkban, amikor mindenki elmehet Ausztriába, Franciaországba és nincsenek lezárva a határok a hétköznapi emberek előtt, immár fojtogatóan érezhető a diktatúra bűzös lehelete. Mondja mindezt Kajdi Csaba, akit – Stohl Andráshoz hasonlóan – olyannyira taszít a rendszer és annak közelsége, hogy az ellenzék által rendszeresen kormánypárti jelzővel jutalmazott TV2 állandó vendége, zsűritagja. Rémes, amikor valakit, akinek a véleménye homlokegyenest eltér a kormányétól, ennyire ellehetetlenítenek!”