A migráció és az iszlamizáció súlyos kérdéseket vet fel az Európában észlelhető homofóbia kapcsán.
Dúró Dóra könyvdarálása kapcsán fellángolt a vita a hazai homofóbiáról, ennek fő gerjesztője a baloldali sajtó, mely mindig érzékeny Orbán Viktor szoknyás vicceire, de vaknak bizonyul, ha a hazai muszlim közösség egyes egyénei fogalmaznak meg durva homofób szövegeket. (Még évekkel ezelőtt, a Háttér társaságtól megérdeklődtem egy újságírói kérdésben, hogy mit szólnak a linkelt esethez: természetesen nem kaptam választ). Mint azt az alábbiakban publicistaként pedzegetni – de nem kutatói igénnyel feltárni – kívánom, a migráció és az iszlamizáció sokkal súlyosabb kérdéseket vet fel a homofóbia kapcsán, mint a könyvdarálások és viccelődések.
Tekintve, hogy az iszlamisták számára a homoszexualitás üldözendő dolog, nem túl meglepő, hogy
A jelenség persze nem teljesen új, 2017-ben írtam arról, hogy a COC Nederland holland meleg jogvédelmi szervezet szerint 2016-ban 1295 homofób incidens történt Hollandiában, melynek 70%-a verbális, 30%-a fizikai inzultus volt. Az incidensek száma 2015-ben volt a csúcson: ekkor 1574 ilyen ügyet tártak fel. (Cikkem írásához friss adatokat is kértem a szervezettől, de egyelőre nem feleltek). Egy az Amszterdami Egyetemen készült 2008-as felmérés szerint pedig a hollandiai homofób incidensek kétharmadát bevándorló hátterű emberek követték el.
A Pink News meleg hírportál és a holland NL Times elég jó forrást nyújt az ilyen esetekkel kapcsolatban. Az NL Times szerint augusztus végén két nigériai migránst tartóztattak le, akik egy leszbikus migráns nőre öntöttek forrásban lévő vizet egy hollandiai menekülttáborban. A COC Nederland holland melegjogi szervezet szerint
A Vluchtelingenwerk Nederland szervezet munkatársa szerint olyan sok inzultus, például lökdösődés történik, hogy már „nehéz követni”.
A Pink News cikkeit megvizsgálva valószínűleg nem tévednek. Egy afrikai menekült meleg férfi arról számolt be egy riportban, hogy az írországi menekülttáborban (direct provision center) homofób férfiakkal került egy szobába, akik „terrorizálták”. Svédországban szír migránsok verték meg meleg sorstársukat 2017-ben. A helyzet nem túl meglepő módon még rosszabb a kibocsátó országokban, például Kenyában idén januárban egyszerűen késsel fejbeszúrtak egy transznemű menekült nőt. 2016 nyarán Isztambulban gyilkoltak meg – fejeztek le – egy meleg szír migránst.
A fentiek ugyan nem teszik meg nem történtté a hazai homofób közéleti megjegyzéseket, de mégis csak ellentmondásosnak tűnik a magyarországi közéleti, kulturális vitákat a fenti támadásokkal arányosnak vagy akár csak összehasonlíthatónak kezelni. A probléma ugyanaz alapvetően, mint a Soros-ellenes kampány okán világraszóló antiszemitizmust kiáltókkal: lehet kritizálni a Soros-ellenes cikkeket, és biztosan voltak olyan szövegek, amelyek áthallásosak voltak vagy rossz érzést keltettek egyes zsidókban. De hogy a hazai viták olyanok lennének, mint a naponta megtörténő (!) antiszemita atrocitások nyugaton? Ez nyilvánvalóan rosszindulatú torzítás, és
E sorok írójának véleménye, hogy a nyugati meleg közösségeket valóban fenyegeti veszély, de az nem a magyar politikusok vagy a jobboldali média véleménycikkei felől érkezik, hanem a több millió migráns között megbújva, akiket a bukott merkeli politika Európába engedett 2015 óta.
A téma feltárása még hiányos, nyilván további cikkek és kutatások is váratnak magukra a hazai és a nemzetközi médiában is, de annyi bizonyos, hogy nem magyar jobboldali vendégmunkások öntöttek forró vizet a leszbikus migránsokra Hollandiában idén nyáron, hanem más menekültek. A tény, hogy ezt a hazai progresszív média teljesen elhallgatta, arra világít rá, hogy az áldozati piramis csúcsán lévő migránsok konfliktusai a piramisban lejjebb helyet foglaló elnyomottakkal (melegekkel, esetleg meleg migránsokkal) továbbra is feldolgozhatatlan téma a haladár világnézet számára.
Lehet vitatkozni a hazai homofóbiáról, de én ha meleg jogvédő lennék, biztosan nem a kisgyerekek indoktrinálásával tölteném az időmet, hanem a melegek fizikai biztonságát garantáló dolgokat támogatnám, például a határfalat. Lehet, hogy mégiscsak Orbán Viktornak volt igaza 2016-os beszédében: „Nem fogunk bűnözést, terrorizmust, homofóbiát és zsinagógákat gyújtogató antiszemitizmust importálni Magyarországra”.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Nagy siker ez hazánknak.
A 2026-os CPAC Hungary egyik kiemelt vendége Geert Wilders szerint Európa egész érdeke, hogy Orbán Viktor maradjon Magyarország miniszterelnöke.
Természetesen megint őket kiáltották ki félelemkeltőknek és szélsőségesnek, nem a bűnözőket.
Winston Marshall a brit és a magyar bevándorlási helyzetet hasonlította össze.
Csak egy nemzeti kormány tudja fenntartani az eddigi migrációs politikát.
Miközben az EU munkaerőhiánnyal küzd, egy friss elemzés szerint egyes bevándorlói csoportok súlyos, akár több százmilliós költséget jelentenek fejenként a költségvetéseknek.
A bejárás során a miniszterelnök megtekintett egy kutyafuttatót, az állatok elszállásolására alkalmas bokszokat, majd egy kutya sétáltatásában is részt vett.
