A rókalelkű Tamás Gáspár Miklós, tégéem, Gazsi, most, hogy Karácsony Gergely Budapest díszpolgárává ütötte, a szokottnál is nagyobb nyilvánosságot kap a baloldali médiumokban.
Az öregecskedő filozófus úgy tekeri körbe végeláthatatlan hosszúságú mondataival az őt még mindig áhítattal figyelő közönségét, mint valami mesebeli kígyó-polip keverék.
Tégéem 1978-ban települt át Kolozsvárról Magyarországra. Ez csupán azért lehet fontos, mert az ember a barátait megválogathatja, a rokonait nem. Tégéem magyar. Akarjuk, nem akarjuk, egy vérből valók vagyunk. Gazsi, a mindenhez értő észkombájn évtizedek alatt a balliberálisok ikonjává fejlesztette ki magát. Orákulum. Divatos divatfi. Akár egy bűvész a nyulat a kalapból, bármikor képes tudománytörténeti és művészeti példákat előhúzni. Rajongói vannak. Áhítattal suttogják, Gazsi egy igazi verbális dendi. Mester. Professzor. Példakép.
Hogy ez mennyire így van, arról díszpolgársági hullámlovaglása is tanúskodik. Ebből az alkalomból finomkodó körülményeskedéssel sértett vérig sok millió, tőle eltérően élő és gondolkodó magyart. Elsősorban azokat, akik őt évtizedekkel ezelőtt több ezer társával együtt tiszta szívvel befogadták és segítették. Amúgy ez sem újdonság, hiszen a rókalelkű tégéem köreiben nem szokatlan a magyarok lehülyézése, lemucsaizása. A hála nem esztétikai kategória.
A díszfilozófus a színművészeti egyetemisták pankrációsorozata ürügyén teleszórta a médiumokat (ő következetesen a médiákat formát használja) gyűlölettel átitatott mondataival az Orbán Viktor vezette kormány működését és az ország közállapotait minősítve. Azt állítja, hogy a jelenlegi politikai rendszer szilárd, pokoli erős, de nem népszerű, szeretett, elismert. Azt mondja, az embereket elképeszti, ha egy konfliktusban, ahol idealista, szabadságszerető diákok védik az egyetemüket, valaki Orbán Viktor oldalára áll, arra utal, morális és esztétikai értelemben (?) megtört Orbán hatalma.”