Ez az egész egy politikailag gerjesztett, mesterségesen felfújt dolog

„A színésztársadalomra viszont mostanában korántsem a békebeli, kellemes hangulat a jellemző, a Színművészeti Egyetem modellváltása alaposan felbolygatta a kedélyeket. Önnek mi erről a véleménye?

Ez az egész egy politikailag gerjesztett, mesterségesen felfújt dolog. Az egyetem lezárása nem a szabadság kivívásáról szól, hanem a liberalizmus fogalmát hamisan értelmező társaság rosszul végigvitt tiltakozása egy egyébként régóta recsegő-ropogó intézmény megmentésére. Nem a fiatalok a hibásak, ők természetes hogy lázadnak, én is ezt tettem húszévesen: ha apám azt mondta, itthon maradsz, csak azért is elmentem otthonról. A húszéveseket könnyű felhergelni azzal, hogy majd jönnek az újak, és elvesznek tőlük minden lehetőséget. Ami egyszerűen nem igaz. Kicsit az jut eszembe, mint amit a beszélgetés elején mondtam a saját igazgatóválasztásomról: a legtöbben anélkül fröcsögnek, hogy ismernék a másik fél terveit, meghallgatnák az álláspontját.

Az akkor még főiskolaként működő színművészetin végzett ön is 1965-ben, Szinetár Miklós osztályában. Akkor is recsegett-ropogott már az intézmény?

Régen is akadtak gondok, ha nem is olyan súlyosak, mint amilyeneket manapság hallok. De mivel diktatúra volt, senkinek eszébe sem jutott tiltakozni, nem is mertünk volna. Maximum egymás között megbeszéltük a dolgokat.

És most milyen problémákat lát?

Régen nem voltam a Színház- és Filmművészeti Egyetem kapuján belül, így első kézből nem tudok nyilatkozni. Korábban megnéztem néhány színművészetis vizsgaelőadást, és többnyire az volt az érzésem, hogy kevésbé a frissen végzett színészek képességeinek, sokoldalúságának megmutatása a céljuk, sokkal inkább a rendezői bűvészkedés. Az meg különösen felháborított, hogy a nálunk játszó Molnár Nikolett tavalyi csodálatos vizsgaelőadása kedvéért, amely egy monodráma Rodin mostoha sorsú feleségéről, a tanárai nem voltak hajlandók száz kilométert megtenni, videófelvétel alapján mondtak véleményt. És ilyenkor az ember óhatatlanul elgondolkozik rajta, hogy tényleg, ezek azok a mesterek, akiknek hiszel, akikért kiállsz az utcára, és őrzöd a Vas utcai épületet? Akiknek csak akkor vagy jó, fontos, ha bizonyos, általuk elismert és jónak tartott színházakban vállalsz szerepet?”