Kibékülne az újraválasztott Trumppal Zuckerberg: még a pénztárcáját is kinyitotta
„Nagylelkű” ajánlatot tett a Meta-vezér.
A homoszexualitás ügyében erős, ilyen irányú törekvések tapasztalhatók.
„A tudomány mindazon ágaiban, ahol nem lehet mérésekkel és egzakt matematikai apparátussal egy hipotézis igazát alátámasztani, a világnézetnek mindig meghatározó szerepe volt. Különböző irányzatok egymással vitatkozva próbálják a társadalmi lét jelenségeit értelmezni – már amíg valamelyik el nem éri, hogy a rivális megközelítéseket erőszakkal elhallgattassák.
A homoszexualitás ügyében erős, ilyen irányú törekvések tapasztalhatók, amit jól illusztrál Ritter Andrea, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ-szekcióelnökének egyik tanulmánya. Ritter arról panaszkodik: »Míg a politikai korrektség értelmében nyíltan már évtizedek óta nem beszélhetünk a homoszexualitásról mint betegségről, elméleteink még sok esetben a szexuális orientáció traumatikus gyökereit és ezért gyógyítási lehetőségeit kutatják«.
A szerző akaratán kívül jól jellemzi a helyzet drámaiságát: tudományos elméletek alapvonalait és az elméletekből fakadó gyakorlati cselekvést a politikai korrektség igyekszik meghatározni – bár a tudósok még jobban hisznek saját s az előttük járt tudósnemzedékek kutatási eredményeinek.
Ritter szerint a homoszexualitás „pszichoanalitikus értelmezését a társadalmi szemlélet alakulása, az érintett emberek mozgalmai, egyéb társtudományok alakítják”. Az Amerikai Pszichoanalitikus Egyesület és az Amerikai Pszichiátriai Egyesület »meleg- és leszbikusszervezetekkel közösen gondolta át a szexuális orientáció és az ehhez kapcsolódó terápiás gyakorlat kérdéseit«. Az amerikai tudósok pechjére az Egyesült Államok alkotmánya és alkotmánykiegészítései nem tartalmazzák a magyar alaptörvény idevágó rendelkezését, hogy tudniillik »tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak«.”