Domináns politikus, vagy domináns adminisztráció vezeti majd Amerikát a választások után

„Nehéz megjósolni, mit hoz a jövő keddi választás Amerikában, de az biztos, hogy két teljesen különböző karakter versenyét láthatjuk a kampány során. A választási eredmények esetében általában megbízható előrejelzésnek bizonyuló gazdasági eredmények és a közvélemény-kutatások a koronavírus előtt még Donald Trump győzelmét predesztinálták, a vírus és a gazdasági válság beköszöntével azonban jó ideig Joe Biden tűnt valószínűbb befutónak. Az utóbbi időszakban már zárul az olló a két jelölt népszerűsége között és Trump már több csatatérállamban is vagy fordított, vagy megközelítette vetélytársát, így jelenleg megjósolhatatlannak tűnik a választás kimenetele.

Négy évvel ezelőtt a közvélemény-kutatások szintén a demokrata jelölt győzelmét valószínűsítették, azonban országos előnye nem volt elég ahhoz, hogy az amerikai választási rendszer sajátosságai miatt az elektorok többségét is maga mögött tudhassa. Trump négy évvel ezelőtti sikeréről akkor már megírtam a véleményem, ha ismét a republikánus aspiráns győz, hasonló okok húzódhatnak meg a háttérben. A közvélemény-kutató cégek egy ilyen csalódást keltő eredmény után természetesen felülvizsgálják módszertanukat és próbálják kijavítani feltételezett hibáikat, többen az iskolai végzettség szerinti alaposabb, sőt akár rasszokon belüli súlyozás bevezetésével tervezik orvosolni hibájukat, de több helyen nőtt a mobiltelefonszámok hívásának aránya, illetve a vegyes, úgynevezett hibrid adatfelvételi módszerrel operáló intézetek száma is. Míg Hillary Clinton esetében 2016-ban pár százalékpontot tévedtek csupán (bár ez a csatatérállamokban akkor is döntőnek bizonyult), most már több helyen is kétszámjegyű Biden-győzelmet lehet olvasni, így, ha végül mégis Trump győz, az még a korábbinál is nagyobb változtatásokra ösztönözheti a tengerentúli kutatócégeket.

A kutatásokon túl érdemes azonban a jelöltekre és a 2016-os választással kapcsolatos párhuzamokra is összpontosítani a továbbra is szélsőségesen perszonalizálódott kampányban. Négy évvel ezelőtt is egészségügyi problémákkal küzdő jelölt volt a demokrata oldalon és érdekes módon most is ez az egyik leggyengébb pontja Joe Bidennek (nem elfelejtve többek között persze a fiatalok iránti túlzottnak tűnő vonzódását, fia korrupciós ügyeit Ukrajnában, vagy a radikális baloldalhoz való erős kötődését). Ugyan Trump is egy támadható karakter, azonban úgy tűnik, hogy már annyiszor kiáltott farkast az amerikai mainstream média, hogy esetében már alig lehet negatív kampánnyal célt érni. Erős egyénisége, valamint az inkumbens-hatás – miszerint regnáló elnökként mindig nagyobb esélye van nyerni egy jelöltnek – komoly előnyt jelenthet számára. Ha Magyarország szempontjából nézzük a kimenetelek következményeit, akkor pedig azt mondhatjuk, hogy hiába lenne Trump esetében egy karakterét tekintve domináns politikus az USA következő elnöke, valószínűleg egy kevésbé Biden személye, mind inkább a mögötte álló háttéremberek által vezetett, erősen ideológiavezérelt adminisztráció, sokkal inkább próbálná rákényszeríteni hazánkra a saját elképzeléseit.”