Az orvosi hálapénz sátáni ereje

Hogy is kezdjem? Kedves Csókai professzor úr! Előre bocsájtom, hogy mind szakmai tudásában, mind emberi nagyságában mélységes tisztelője vagyok. Azt is, hogy nagyra becsülöm a bátorságát, hogy fölvállalta az orvosbárók nem kizárható támadásait is, amikor egyértelműen megnevezte őket, mint veszteseket. Azzal viszont még azok ellenére sem tudok mit kezdeni, hogy tudom hogy saját fészkébe nem szívesen csinál senki, hogy ön is mint minden bal és jobb oldali elkötelezettségű, a hálapénz kapcsán ugyancsak a kommunista idők sekélyes bérezésére hivatkozik. Természetesen elfogadom, hogy az akkori orvosi bérek megalázóan alacsonyak voltak, ám én nem gondolnám, hogy mindezzel igazolható lenne a Hipokrateszi eskü megszegése, de hogy nem legyünk ilyen szigorúak és provincionálisak, még az ön által képviselt orvosi mentalitás sem magyarázható. Ne feledjük, hogy a kommunista idők előtt is éltek orvosok, gyógyítók, akik (főként vidéken), tuajdonképpen nem is rendelkeztek semmiféle kiszámítható jövedelemmel, mégis méltóságteljesen és megbecsüléssel tették a dolgukat. Tették akkor is, ha javadalmazásuk mindössze egy tyúkocska, néhány tojás, vagy egyéb elérhető adomány volt. Ne értsen félre, nem ezt tartom jónak és helyesnek. Azzal azonban nem tudok mit kezdeni, hogy a hálapénzt egyértelműen csak a kommunista ármánykodás termékének, az akkori hatalom kibabrálásának aposztrofálják. Ó istenem! Hány és hány olyan tisztességes munkáját végző ember volt akkor is, aki nem kapta meg a méltó jutalmazását, bérét az akkori hatalomtól? És hányan voltak, akiknek eseteleg még módjuk is lett volna a külön jutalmazás kizsarolására és mégsem tették? Az a bajom ezzel a kommunista kiszúrásra való hivatkozással, hogy épp azok kapcsán próbálják ezt elhitetni, akiknek alapvetően a legfőbb értéke lenne az emberi élet mentése, a kiszolgáltatottság feloldása, a kínok, nyomorúság enyhítése. Hogy közben ugyanilyen szégyenletes "jutalmazás" mellett léteztek emberek, tisztességgel, becsülettel, másoknak otthont teremtve, vagy mások kényelmét a bánya mély és sötét bugyraiban biztosítva, anélkül, hogy valaha is megfordult volna a fejükben, hogy még pluszban a markukat tartsák az nem számít? Nem hinném, hogy ön a patológia hideg és sötét termében operációt gyakorolva ne ezeknek az embereknek a gyógyításáért, hanem a pénzük megszerzéséért küzdött volna. Mint mondtam, meghajlok ön előtt, és az önhöz hasonló tartású emberek előtt. Azt is elfogadom, hogy már önmagában az orvosbárók elleni megszólalása is hatalmas áldozat, mert biztos vagyok benne, hogy ezt nem fogja simán megúszni. És azt is elfogadom, hogy az ember bizonyos szintig igyekszik felmenteni, védeni a vele egy csónakban evezőket, azonban én úgy gondolom, hogy ha az ember egyszer eldöntötte, hogy az Istent, szolgálja, akkor még a körei kegyeiért se ismételje az ördög monológját. Szóval minden tiszteletem, de a hálapénz nem az ördög, nem a kommunizmus, hanem a soha orvossá nem váló kollégák kreálmánya!

Nem hiszem. Sem ő sem a az Amerikai uton, a kollégája

Pont! . A névlopókat a Mandiner miért nem takarítja ki?!

Azért úgy beállítani, hogy a szoci alatt csak az orvosok kaptak a megérdemeltnél alacsonyabb fizetést, az nagyon sántít. Említhetünk vállalatok vezetőit, műszakiakat, akik nyugaton a többszörösét kapták volna, mint nálunk. Ők hálapénzt sem kaptak. Az egészségügyben pedig büntetni kell a hálapénzt. Orvosból kb. 3-3,5-szöröse van a szükségesnek. Ha kevesebben lennének, meg lehetne őket fizetni.