Az előválasztás nem csodafegyver

„Ennek ellenére elmondható, hogy ha tartottak volna előválasztást a választókerületben a baloldali pártok, azt alighanem Bíró nyerte volna meg. Egyrészt egyelőre tisztázatlan, hogy ezen a jelöltállító versenyformulán ki állíthat jelöltet. Ha a pártközpont, mint ahogy azt a tavalyi főpolgármester-választás kapcsán láttuk, a fent említettek alapján Bírót jelölte volna, s mivel Bírónak kétszer annyi szavazója volt 2018-ban ebben a választókerületben, mint MSZP-s kihívójának, az előválasztáson részt vevők valószínűleg neki szavaztak volna bizalmat. Mindez jól bizonyítja azt is, hogy az előválasztás csak papíron nagyszerű. Bíró feltételezhető győzelme ugyanis arra is rávilágít, hogy így is helyzetbe kerülhetnek alkalmatlan jelöltek.

Az intézményről 2022-ig még sokat fogunk hallani, s jó példa a baloldalon újra és újra felbukkanó ötletek körüli pszeudovallásos tiszteletre. A magukat racionálisnak tartó baloldali gondolkodók ugyanis az előválasztástól remélik a baloldalon belüli béke megteremtését, a megfelelő jelöltek kiválasztását és végső soron a győzelmet. Ezzel szemben a modell sok sebből vérzik. Kitalálóinak nincs például arra válaszuk, mi lenne, ha a közvélemény-kutatási adatoktól eltérő eredmény születne az előválasztásokon, s például a Jobbik előtörne, a Momentum elmaradna. Lenne béke így is? Ha esetleg az előválasztás egyéniben vesztes jelöltjeit listán kellene kompenzálni, az utóbbiak biztos mandátumban reménykedhetnének, míg a helyben küzdők egyáltalán nem. A csodafegyverekkel ez már csak így van – csodának jók, fegyvernek aligha.”