A.U.T.O.N.Ó.M.I.A

2020. október 17. 10:53

Sose volt autonóm a magyar kulturális közeg. Miért csak most panaszkodnak ennek a hiányára?

2020. október 17. 10:53
Prolikrácia
Facebook

„Nemcsak a mostani SZFE ügy, de a múltkori kulturális finanszírozásról szóló törvénycsomag kapcsán támadt felháborodás után is állandóan ott lebegett a  magyar közélet felszínén a következő kifejezés:

A.U.T.O.N.Ó.M.I.A

Ez egy nagyon fancy varázsszó, ami jól fest a molinókon vagy egy utcai graffitin, azonban számomra valahogy érthetetlen az, hogy hogyan lehet az autonómia hiányára panaszkodni egy olyan iparág esetében, amely elég nagy mértékben az állami támogatásoktól függ már egy jó ideje Magyarországon. Sose volt autonóm a magyar kulturális közeg. Miért csak most panaszkodnak ennek a hiányára?

Természetesen valakitől mindig is függő helyzetben lesz a kultúra, de nem mindegy, hogy kiktől.

Az emberiség történelmének nagy részében a kultúrateremtés nem volt egy igazán kifizetődő elfoglaltság. Az elsőszámú kultúrateremtők, vagyis a művészek élete sohasem volt kifizetődő. Legalábbis a többségük számára nem volt az, és szomorúan jelentem be, hogy amúgy ma sem az. Mert mit is csinál egy művész? Meg egyáltalán ki a művész pontosan? Induljunk ki egy egyszerű Google első oldalas, egyszerű definícióból:

»Szépet létrehozó személy, aki képes szokatlanul színvonalas formában közölni gondolatait, megfigyeléseit.«

Gondolatok és megfigyelések színvonalas formában való kifejezése. Hmmm....gondolkodni és megfigyelni elég időigényes dolog, színvonalasan kifejezni meg meg inkább az. Közben meg a betevőre valót is elő kellene teremteni valahonnan. Nem véletlen az, hogy a művészettel foglalkozó emberek többsége eléggé rossz anyagi helyzetben volt mindig is. A tehetségesebbeket általában a közösség támogatásokban részesítette, hogy az alkotásra tudjanak fókuszálni, meg a művészek eleve nem állítottak elő annyi produktumot, hogy azoknak az értékesítéséből el tudják magukat tartani, így mindig ki voltak szolgáltatva az őket támogató mecénásoknak. 

És amúgy...ez jó is volt így. Soha nem ismerjük meg Leonardo da Vinci-t, Michelangelot, Raffaellot, ha nincsenek a Mediciek akik felkarolták volna ezeket az embereket. Tudom, tudom, nem egy éppen szimpatikus társaság a Medici klán, de hát Istenem. Ez van. A fentiek mind hóbortos különcként rohadnak éhen az út szélén ha nem lettek volna ők. Soha nem ismerjük meg Horatiust vagy Vergiliust ha nincsen Gaius Cilnius Maecenas (az ő nevéből formálódott a mecénás kifejezés maga). 

Évszázadokon át a mecénáskodás nyújtotta a kultúra alapját. A Vígszínház is adományokból épült. Megjegyzem amúgy azon örökségek nagy része, amelyekre annyira büszkék vagyunk, azoknak tekintélyes része ilyen úton jött létre.

Az elmúlt 100 évben a mecénáskodás kultúrája elég erősen elhalványodott, és az állam vált a kultúra elsőszámú fenntartójává. Magyarországon legalábbis biztosan. 

Amikor az állam benyomul a kultúra fenntartásába az jelentős torzulásokat okoz, ugyanis könnyedén előfordulhat az, hogy olyan kulturális javakat fog a felszínen tartani, amelyeket mi a saját értékítéletünk, művészeti ízlésünk alapján nem tartanánk. Amikor egy termék vagy szolgáltatás csak állami támogatásokkal tud fennmaradni az azt jelenti, hogy az előállítói olyan munkát végeznek, ami a társadalom többi tagjának értékítélete szerint kevésbé értékes. Ezáltal pedig nem a közösség tagjainak ízlése és értékítélete, hanem a hatalmon lévő bürokraták ítélete alakítja a kultúrát.

Itt tartunk tehát most, és még fogunk is egy jó darabig. Magyarország már csak azért is van rosszabb helyzetben ezen a területen, mert teljesen hiányzik az a réteg, amely kultúrafenntartóként tudna működni. Szomorú történelmi okokból hiányoznak a sikeres életutak mentén felhalmozódott magánvagyonok, amelyek elősegíthetnék az országban a kulturális értékek alulról jövő fejlődését. Ebből kifolyólag a »kultúra« támogatásáról van szó, abban egy megkerülhetetlen tényező az állam.

Autonómia? Soha nem volt.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 109 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
matykox
2020. október 18. 14:59
EZ az akárki jegyezte írás egy tipikus "torka véres" eset. Nagy marhaságok és közhelyek ismerethiányos kollekciója. Ami azzal kezdődik, hogy a "művészek" csinálták volna akultúrát??? Hát, nem! Maga a szó is a vallási eredetére utal, ha a szösz írója azzal tisztában lenne. Egyáltalán, a kultúra definícióját se tudja - különben sejtené, hogy a valódi művészeteknél sokkal szélesebb dologról van szó! Jár a - !
Robur
2020. október 18. 03:52
Nullázzuk le a kultúra támogatást. Kezdjük mondjuk a Demeter félre szarokkal, mint mondjuk a PIM.
KannibálTatárÚr
2020. október 17. 23:38
Nem a kultúráról van szó, hanem a szórakozásról, szórkoztatásról. A kultúra felöleli az összes emberi ismeretet. A szinház, zene, szépirodalom az emberek szőrakozását, szórakoztatását szolgálják. Nem szabad csak rájuk vonatkoztatni a kultúra kifejezést, aminek csak nagyon marginális részét képezik. Nem véletlen, hogy saját magukra a kultúra kifejezést használják. Védőbástyának használják a túlnyomó részt mások által megteremtett kultúrát.
NagyLaci
2020. október 17. 20:54
Az a baj, hogy kialakult egy tehetségtelen, értéktelen, semmirekellő réteg, művészek, politikusok (vagy politikát imitálók). Hasra esnek egymás előtt, nem létező értékekkel kérkednek, és nem fogadnak el semmilyen beleszólást a nem létező munkájukba, de elvárják az elismerést. Most ők akarnak függetlenek lenni, az adófizetők pénzéből ingyenélni. Ha képesek lennének színvonalas munkára, abból élnének.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!