A politika csak a politikusoké?

„Konzervatív?

Amennyiben a felsőoktatást vesszük alapul, ahol már lehet az embernek korából fakadóan kialakultabb politikai nézete, azt láthatjuk, hogy konzervatívnak lenni szégyenteljes dolog. Ez még jobban látszik, ha a fővárosban tekintünk körbe. Nem kell azonban olyan messzire menni, az ország második fővárosában, Debrecenben is hasonló a helyzet. A politikai identitás felvállalásával az évfolyamtársaid biztosan megbélyegeznek majd. Természetesen erre rá is lehet erősíteni azzal, ha te nyíltan vállalod a jobboldali gondolkodásmódot. Abban is biztos vagyok, hogy még barátságok esetében is ilyenkor egyből megváltozik a hangnem. A legtöbb esetben természetesen a humor és az oldott légkör a jellemző. Vannak esetek, amikor viszont ingerült egymásnak feszülés lesz az eredménye egy ilyen beszélgetésnek. Idegenek esetében ez hatványozottabban igaz. Manapság, ha van egy tradicionális véleményed, ami eltér a köztől, te lázadó vagy, és nem vagy nyitott az új dolgokra.

Liberális?

Ami a politikának a liberális irányzat, az a zenének a Despacito. A megfogalmazás természetesen kicsit sarkos, de szerintem tükrözi a jelen helyzetet. A tömeg olyan szinten vált mindent elfogadóvá, és egyezett meg arról, hogy mi az, amit lehet szeretni és mi az, amit nem. Az a közösség, amelynek a része vagyok, korából kifolyólag most mindent a szabadságnak rendel alá. Ezért tud kiválóan azonosulni bármivel, és elfogadni bármit. Az észszerűség határai sem számítanak jelen helyzetben. Ezzel az életfelfogással csak az a baj, hogy a világ haladását kevésbé szolgálja, mint az előző irányzat. Az alapvető értékek összemosása, mindenféle új nyugati találmányokkal – ez a liberalizmus, amiért annyian rajonganak a felsőoktatásban is. A nem normális az új normális. Akármilyen témában tőlük eltérő álláspontot képviselsz, szűklátókörűség lesz a vád.

Semleges?

A közvetlen környeztem nagyrésze ebbe a csoportba sorolható. Ez nem azt jelenti, hogy egy választás alkalmával nem szavaz, inkább abban merül ki, hogy kerüli a politikát, mint témát enyhe közönnyel fogadja. Ők válnak gyakran alkalmi közönséggé, mikor egy-egy vélemény ütközik a két oldalról. Gyakran villámhárító szerepben is láthatjuk őket, ilyenkor egy gyors témaváltással igyekeznek új ívet adni a társaság beszélgetésének. Meg lehet érteni ezt is teljes mértékben, mivel szerintük egy baráti beszélgetésnek nem erről kell szólnia.”