A Mazsihisz bűne

„A borsodi időközi választás a lehető legtisztábban mutatta meg, hogy a hazai és nemzetközi baloldalnak az antiszemitizmus elleni küzdelem semmi más, csupán politikai termék. Csak egy fegyver, amelyet a mindenkori jobboldal ellen lehet fordítani bármikor, ha igazak a vádak, ha nem. Ezzel persze rég tisztában vagyunk, különösebb meglepetés nem ért bennünket. Sokkal inkább elgondolkodtató és tragikus, hogy a hazai zsidóság egyik szervezete, annak vezetője mi okból vállalt cinkosságot az antiszemita jelöltet támogató baloldali pártokkal.

Heisler Andrásról tudjuk, hogy nem rajong a Fideszért, a szíve a baloldalért dobog. Ez az ő dolga, magánemberként azzal szimpatizál, akivel akar. Ha viszont a Mazsihisz elnökeként azt gondolja, hogy elegendő egy bátortalan, alig hallható elhatárolódás a judapestező, tetűcsúszdásozó Bírótól, akkor ott valami nagy baj van, a szervezettel és a vezetőjével is. Ha másért nem, hát azért, mert ezek után a Mazsihisz nehezen tud hitelesen fellépni bármilyen antiszemita jelenség ellen, mert minduntalan az orruk alá lehet majd dörgölni: és Bíró László ellen hogyan is tetszettek küzdeni?

Ha volt ebben az országban ember, aki meg tudta volna akadályozni a gátlástalan Gyurcsány-koalíció jelöltjének indulását, akkor az a Mazsihisz elnöke lehetett volna. A baloldali pártoktól nem vártunk mást, ők csak a politikai hasznot nézték, amit Borsodban egy rasszista jelölt hozhatott volna nekik. De a Mazsihisz, Heisler? Nekik tele kellett volna kiabálni a világot a tiltakozásukkal, ahogyan ezt máskor kisebb súlyú ügyekért vagy éppen a semmiért is megtették: emlékezzünk, Heisler visszaadta az Orbán-kormánytól kapott lovagkeresztjét Bayer Zsolt kitüntetése miatt, mondván, nem kíván a díj révén egy közösségbe tartozni vele. Na most akkor kellő tisztelettel kérdezem: ezekkel a Bíró-félékkel egy közösségbe kíván tartozni?

Heisler András természetesen nem azonos a hazai zsidósággal, de még a Mazsihisz sem, mindkettejük »piaci« értéke jócskán megkopott az elmúlt években. Jól látszott ez Netanjahu izraeli miniszterelnök ittjártakor is. A magyar zsidóságnak nyilván fáj, hogy nem állt ki értük kellő eréllyel egyik szervezetük és annak vezetője. De vigasz lehet számukra, hogy például Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitköz­ség vezetője erélyesen hallatta a hangját – csak hát neki nincs túl nagy befolyása a Jobbikra vagy a DK-ra.”