A magyar jövő mindannyiunk felelőssége – avagy az ukrajnai választások tétje

2020. október 25-én Ukrajnában helyhatósági voksolást tartanak, így a magyar közösség sorsát is meghatározóan polgármestereket, kistérségi képviselőket, járási és megyei képviselőket választunk. 

A kampány kifejezetten erős, sok esetben durva, előkerültek az adminreszursz jól bevált módszerei. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy

Persze politikai ellenfeleink sokan felhördülhetnek erre, gondolván: miért befolyásolná az egész közösség jövőjét egy sikertelen választási eredmény a KMKSZ részéről? 

A válasz egyszerű, az utóbbi években soha nem látott szinteket ért el a magyar nemzetpolitika. Ennek egyik eredménye, hogy a mögöttünk hagyott 4 évben többet fejlődött a régió, mint az előtte való 25 évben összesen. Iskolák, óvodák egyéb közintézmények újultak meg, több mint 5500 vállalkozó jutott tőkeinjekcióhoz az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Alapítványon keresztül, de kijelenthetjük, hogy Kárpátalján szinte minden családot érintett valamilyen szociális segélycsomag, legyen az bérkiegészítés vagy éppen gyermekétkeztetési támogatás. 

Az egyik lózung, amit politikai ellenfeleink felvettek, az pont ezekkel a támogatásokkal kapcsolatos. Szerintük ehhez a KMKSZ-nek semmi köze. Gondoljuk át ezt jobban! E támogatási rendszerek kiépítését több éves előkészítési procedúra előzte meg. Rengeteg egyeztetés, megbeszélés… röviden: kőkemény munka, amíg valami létrejött. Azonban nem elég ezeket kitalálni és felépíteni, működtetni is kell, amihez szükség van egy komoly szakmai apparátusra. Majd ha mindez megvan,

Magyarországi barátainknak jár természetesen a legnagyobb köszönet, de azért enyhén szólva is túlzás azt állítani, hogy a KMKSZ-nek ezekhez a fejlesztésekhez nem sok köze van. 

A másik nagy kedvencem, mikor jelenleg ukrán színekben induló magyar emberek próbálják meggyőzni környezetüket, hogy ez semmivel nem különb, mint a Brenzovics–Porosenko-szerződés, ugyanis a Brenzovics László is a Porosenko-párt színeiben volt parlamenti képviselő. Az igazság viszont az, hogy a választási körzetek kialakításánál nem vették figyelembe az etnikai arányokat, így a kárpátaljai magyar közösséget három körzetbe darabolták, melyek közül a legnagyobban nagyjából 30%-ot érhetett el a magyar lakosság aránya. Vagyis lényegében nem volt esélyünk saját erőnkből valakit a Legfelsőbb Tanácsba juttatni. Ekkor érkezett Porosenko ajánlata, aki nyilvános rendezvényen együttműködést és listás helyet ígért. Utólag látjuk, lényegében csak azt az egy ígéretét tartotta be. De a parlamenti választás nem összekeverendő a helyhatósági választásokkal! Most a legmagasabb szint, amit megcélozhatunk, az a Kárpátaljai Megyei Tanács. Ide már igenis be tudunk juttatni képviselőket, hiszen Kárpátalja összlakosságának a 12% magyar nemzetiségű. Az én véleményem az, hogy magyar érdeket magyar pártban indulva lehet képviselni, különösen úgy, hogy imperatív mandátumok lesznek érvényben, vagyis egy magyar ember az ukrán pártból bármikor visszahívható, ha esetleg nem úgy szavaz, ahogy a többség. Félreértések ne essenek,

Úgy gondolom, hogy minél több képviselőt kell bejuttatnunk a döntéshozó tanácsokba, és aztán tudunk párbeszédet kezdeményezni az ukrán politikusokkal.

Jelenleg a KMKSZ-UMP az egyetlen magyar párt, amely minden szinten igyekszik megmérettetni magát a választásokon. Azért, hogy ezeket a sikereket megtartsuk, sőt továbbvigyük, ott kell lennünk október 25-én, és támogatnunk kell ezeket a jelölteket. Hiszem, hogy együtt sikerülni fog, együtt biztosíthatjuk a kárpátaljai magyarság jövőjét!