A lombik az abortusz inverze!

„Olvasva Veres András győri megyés püspök napokban megjelent interjúját, erkölcsfilozófiával foglalkozó tudósként nem tehetem meg, hogy magamban tartsam a kikívánkozó gondolatokat. Azt állítja, a lombikprogram virágzó, bűnös intézmény. »Elindult ugyan egy változás, de virágzik a számomra még mindig nagyon fájdalmas lombikprogram. Ezt teljesen ki kéne iktatni a gyakorlatból, súlyos bűnöket követünk el vele!« (Magyar Hírlap, 2020. október 17.).

Nehéz erre nem felkapni a fejünket a XXI. században, hiszen püspök úr egy gyógyászati eljárásról beszél. A bűn fogalmának jogi, erkölcsi, teológiai dimenzióját lehet ugyan ütköztetni e kijelentés kapcsán, de elegendő lesz a püspök úr által is kiválóan ismert keresztény erkölcsi dimenzió talajára lépnem érvelésemkor, hogy érzékeltessem, milyen önellentmondásos és mennyire keresztényi szemlélettel nem összeegyeztethető, ha az ő álláspontját továbbgondolva azt a gyakorlatban is elkezdenénk alkalmazni. A keresztény lelkületű ember – akiből sajnos egyre kevesebb van Európában – hisz a gyengék, a betegek gyámolításában, a szeretetteljes gondoskodásban.

Püspök úr keresztény, hívő emberként félre nem érthető módon éppen ezen erények gyakorlását sérelmezi azoknál az orvosoknál és szakdolgozóknál, akik a meddőség nevű borzalmas betegségből vezetik ki a rászorulókat. Röviden és tömören valóban azt szeretné, hogy a jövőben az orvos ne gyógyítson? Tagadja meg mindazt, amire felesküdött, és küldje el a betegét szenvedései ellenére? Álláspontja szerint a lombikprogramban részt vevő személyek bűnösök, tehát bűnös a gyógyító, a beteg, de horribile dictu a gyermek is. Tévedett volna Isten, mikor a gyógyítás e formáját megteremtette? A világ első lombikból született embere ma 42 éves, születése óta hatmillió lombikból született ember él értékes életet. Talán azt kellene mondanunk most nekik, hogy Isten akarata ellenére, tévedésből és nem a gyógyászat csodájaként születtek? Püspök úr álláspontjából ez következik.”